Seite - 88 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bosznia és Hercegovina, Band 22

88 A nyugat-boszniai karszt-vidék ¿s a Krajina. — Ha Dalmáczia felól a Prolog hegyszoroson át lép az ember Bosznia foldjére, a nyugat-boszniai karszt-vidék fakó arczúlatára esik tekintete. Mögötte eltúnik a tenger kék tükrének utolsó darabkája is, s a Prolog vaskos kötömege választja el a partszélt ama kiterjedt hegyvidéktól, mely kelet felé hullámos magaslatok környezte lépcsófokokon emelkedik, míg az Adria vízválasztójánál, a Vrbas táján, a hol az erdös belföld, a tulajdonképeni „Bosna" kezdódik, hirtelen meredekséggel véget nem ér. A Prolog csak egy szeme a Dinari alpesek hatalmas lánczolatának, a melynek keletre nézó szélességi oldala meredeken, szinte minden átmenet nélkül hanyatlik le a boszniai lépcsózetes felföldre. E sajátszerú tájon majdnem szúntelen érzik a bóra jeges lehellete. Nyáron ugyan kizöldülnek a poljék tágas rétségei; de a köröttük álló sziklaöveken alig látszik meg a tavasz éledése s az ósz hervadása. E sziklák kiszökellö fokain és lejtós oldalain a kótormelékek között gyéren sarjadó fú után jár a rövid, száraz nyár idején a határszéli pásztor nyájaival, melyek itatására a sziklahasadékokból havat és jeget hord össze. De a karszt még ennek is útját állja. A szélnek soha meg nem szúnó fütyorészése egyszerre csak menny- dórgésszerú bomboléssé növekedhetik, s ilyenkor a bóra bószúlten sodoija magával a laza köveket, mindent leterítve rohanó útjában. S bár a nap ragyogva löveli sugarait, mégis holtra dermed minden a fagyasztó hidegben. De a bóra nem az egyetlen réme ennek a vidéknek. Nem kevésbbé sulyos csapás nyáron a viz hiánya, télen pedig az áradás. A livnói termékeny lapály, a vízi madarak ezreivel népes buskoblatói nádas, a Duvanjsko-polje s egy óriási lépcsófokkal fölötte a glamoci mezo, mindezek télen át egész tavak, melyekból sziklafalakként merednek ki a köröttük álló hegyoldalak. E tavakon csak a fatorzsból vájt csónak és a komp tartja fönn, a mikor a bóra épen engedi, az egyes helységek között a kozlekedést. A nagy lépcsófokok mindenikét magaslatok lánczolata zárja körül, mely a víz lefolyását gátolva, azt arra készteti, hogy a föld alatt keressen magának útat. Mikor azonban a nagy ószi esózések a föld alatti víztartókat szinúltig megtöltik, a víznek ez úton való lefolyása is megakad, s ilyenkor aztán a poljékat elönti az áradat, mely tavaszig ott marad rajtuk s csak ekkor apad le rohamosan, átengedvén mívelésre az átázott földet, a hol a magas fekvés, vagy a mocsaras talaj a földnek ilyetén kiaknázását lehetetlenné nem teszi. A bosznia-herczegovinai karszt-vidék egyik fensíkján sem lehet ezen érdekes természeti jelenség kezdetét és végét olyan jól, szinte egy pillantással