Seite - 89 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bosznia és Hercegovina, Band 22

89 áttekinteni, mint a szép Livnói mezin (Livansko-polje), a melynek tágas rétsége fölött nem ritkán a magyar Alfeld délibábjához hasonló levegöbeli túkórképek játszadoznak. A keleti magaslatok, a Krug-planina tovébcn fekszik Livno városka, melyen két egymás melletti sziklanyílásból, az évszak szerint hol dúsan buzogva, hol csak gyéren szivárogva két patak, a Nagy- és a Kis- Duman fut keresztúl s tart a síkság felé. Más helyeken a víz kozonséges források alakjában bugyog elö a hegyböl, vagy egyszerre csöndes tóként csillan elö valamely sziklaüregböl. E kiárasztó medenczék ellentéteúl a Prolog mentén hosszan húzódó síkságon rézsútos irányban, alig három kilométernyi távolra egymás mellett négy nagy tolcsért látni, melyek jellemzó képviselói e sajátszerú feldalakúlatoknak és az egész mezóség víztómegének legnagyobb részét magukba nyelik. E tólcsérek („ponor"-ok) elseje, mely mindjárt a Prologra menö országút mellett van, száraz idóben mintegy 500 méternyire megközelithetö s esekély lejtésú tárnához hasonló, mely majd csak egy ember magasságnyira és szélességnyire szúkúl, majd meg egészen tágas csarno- kokká öblösödik. Kicsipkézett kózetét helyenként a hullámok egészen simára csiszolták. Az útunkban álló kisebb, ismeretlen mélységú tócsán tutajon átkelve, egy magas sziklafalak kózé szorúlt kis tó elótt állunk, melyen tul nem folytat- hatjuk kirándúlásunkat. Az Opaki-ponor ellenben, mely csak néhány száz lépéssel van távolabb, csupán egy tág köves medencze, s a fenekén egy hasadék van, a melyen át a viz a mélységbe folyik. Mellette a Ploía folyócska szakad belé a Bristavi- ponorba, mely a vizet elóbb lassan körben forgatva kényelmesen szürcsöli be, s kórnyékének még nyár derekán is mocsaras talaja és sótétzóld tócsái tanú- sítják víznyeló munkásságának lassúságát. Annál mohóbb a Veliki-ponor, a mely már határozott tólcsér alakú s 50 méter átméró mellett 25 méter mély. Mikor öszszel a vizek mind bóvebben áradnak a szemközti hegyekböl s az összes levezetö csatornák megtelnek: akkor egyszer csak beáll az a pillanat, a melyben a kórnyéken szanaszét mindenfelé látható tólcsérek és medenczék megtagadják a szolgálatot s a víz az egész síkságot elönti. Mennydörgö morajjal zúdúlnak ilyenkor a hullámok a Kameniti-ponorba, elriasztva a bejáratánál lévó kótórmelékeken fészkeló galambokat és kígyókat. A másik két tólcsér szúntelen szíjja, szürcsöli magába a vizet, ellenben a Kameniti-ponor idóról- idóre mindig ki-kiürúl. Mikor ugyanis a tolcsérje megtelik, egyszer csak nagy kortyokban kezdi a vizet benyelni, a mely csakhamar eltúnik. Csak a tavaszi magas vízálláskor marad még ez a telhetetlen órvény is egy-egy ideig telve. 12