Seite - 96 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bosznia és Hercegovina, Band 22

96 haladva elérünk Sturliéba, melynek neve az elöbbi helyével együtt véres betúkkel van a bécsi hadügyminiszterium évkónyveibe bejegyezve. S aztán belebb az országban Mutnik és Osredak órállomása . . . . csupa vad harczi lárma emléke, a miról itt lépten-nyomon minden hely beszél. A legutóbbi zavargások idején kivált a cazini vidék volt az apró népvezérek fészke, kik gyakran elég nagy lázadásokat tudtak indítani Omer pasa kormányzata eilen. A ¿azini kereskedónegyedben számos névvel találkozunk, melynek viselói egykor honuk határain jóval túl terjedó hírre tettek szert. Könnyen érthetó, hogy a török hódítás után eleinte kényszersorozás útján toborzott krajinai legényekból vált utóbb „a janicsárság törzse." A Krajina legszebb és legépebben fönmaradt várainak egyike az ostroíaci, v mely két ora járásnyira van Cazintól, az Una felé esó lejtó szélén. A falu szép egyenes útczája vezet be a várba, a hol még jó ágyakat is találni; a nagy udvarokon pedig az utolsó várkapitánynak, Biserovié Muradnak mecsetje és háremépúlete áll. Unokái és egyéb utódai, kik a falut benépesítik, ma föl- szántják a vár udvarait és kecskéket legeltetnek az ósük vára alatti lejtökön. Cazin volt valamikor a Peíi felé vezetó út kulcsa. Pefibe azelött innen szép szelidgesztenye-sorok közt vezetó meredek úton lehetett eljutni. Ma az út a Radotina patak mentén visz, mely az erdó kózepén álló Radotin-kulától, egy igazi rablóvártól kapta nevét. A mint az út folér a széles hegyhátra, elóttünk áll a hasonnevú népes falu fölött s egyúttal az egész tetón uralkodó Pe¿i várrom, hajdan a leghírhedtcbb lázadó vezérnek, Pefki Hasszán agának a búvóhelye, kinek alakja már is mondaivá lett, jóllehet még akárhányan ismerték ót a most élók közül. Az éjszaki Krajina, az ék-alakú bosnyák föld csúcsa, mintegy elrejtve húzódik meg a vízválasztó felföld mögött. E girbc-görbe dombvidék az egész Krajina érdekes részlete. Órányira nem látni egyebet a szélben hullámzó tengerifoldeknél, s a vetések barázdái egykozú vonalakban húzódnak föl a dolinákba és a dombokon keresztúl. Különös látvány e földeken a lefátyolozat- lan mohamedán nóket szemlélni, a mint egyszerú vászonruháikban dolgoznak. A vidék nagyon is súrú népességú, a föld pedig nem valami bóven termó, s így az asszonynép is kénytelen a mezei munkánál segíteni. A kis csalitokban fülemilék csattognak, s a hol egy-egy magasabb kúp emelkedik a többi folé, annak a tetejét okvetedenúl várrom koronázza. S híjják e várakat Todorovónak, Mala- és Velika-Kladusának, Podzvizdnak vagy Vrnograínak, mindannyinak ugyanaz a szabása. A várak falai romokban hevernek, az alattuk elterúló