Seite - 98 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bosznia és Hercegovina, Band 22

98 elött elhaladva s az alacsony vízválasztón átkelve, elhagyja a legéjszakibb határpontot, s az Una vólgyébe tér. Ezt a kis szigeteken fekvó Otokdnál éri el, melynek ma már romba dólt régi váránál sokkal szebb ékességei azok a kis zuhatagok, a melyekkel az Una a szigeteket korúlkarolja. Innentöl fogva az Una akadálytalanúl fut a Száva alföldje felé. Már Krupa elött kikerúl szorosaiból, s lassan hömpölygeti hullámait ez élénk kereskedó városka jól mívelt kornyékének síkságán keresztúl. A dombon álló kis erósség, mely köre a városka házai tömörulnek, régibb idök emléke, maga a helység azonban csak a legutóbbi évtizedekben indúlt gyors lendúletnek. Ehhez az elsö lökest Lattasz Omer pasa adta meg, a ki Krupának a kereskedelem szempontjából kedvezó helyzetét nagyon jól folismerte. Egészen sajátságos látvány a különben elég józan tekintetú Krupa, ha az ember csónakon a kis Krusnica folyón leevezve, annak torkolatából az Una vízére ér ki, a hol egyszerre mintegy a vizböl látja maga elött kiemel- kedni a várost dimbes-dombos útczáival, kis várhegyével és karcsú minaret- jeivel. A Krusnica, mint igazi karszt-szülötte, egyáltalában sok meglepetéssel szolgál a rajta utazónak, kezdve a forrásától egészen a torkolatáig. Medre mély árokhoz hasonlö, melyet a felsó végén sziklafalak zárnak körul. Ezekböl teljes erövel tör ki s egy sotét sziklakapun keresztúl jutva, egyszerre csak szinte mozdúlatlanúl pihen, mint egy csillogö zöld kristálykígyó a teljesen lakatlan meredek lejtök olén, a melyek falaiban itt-ott cseppkö-barlangok tátongnak. Ezek egyikében, a Puíeniíka-peCinában egy malom áll. Ennek a kerekét fönn Rupa (= lyuk) falunál, a magas karszt-fensíkon eredö patak hajtja, mely aztán egy üregbe vesz és a föld alatt mind szélesebbre vájt folyosón át fut egészen a mondott barlangig. Igy a karszt, mint látjuk, kifogyhatatlan tájkép-alkotó szeszélyében. Mintha az Isten is a bosnyák-horvát határvidék eseményekben gazdag, viszon- tagságos múltjának a változatos színterévé alkotta volna. Megszámlálhatatlan magaslatain még ma is ott állanak a várak és kastélyok, s még ma is tiszteletet parancsoló méltósággal jár-kel hírhedt vörös kopónyegében a krajinai ember. S ha ma már üres is a fegyver-túszóje s keze most a békés ekeszarván nyugszik, azért még ma is ott dereng körötte harczias múltjának regényes fénykóre. Noviból Banjalukán át Jajcza és Travnik felé. — A Száva, Una, Sana és Vrbas közötti négyszügben emelkedik a többnyire szerpentinböl és homok- köböl álló Kozara erdós kózéphegység, melynek víz-erekben bóvelkedó völgyei számos görög-keleti lakosságú faluval és szétszórt tanyával népesek. Egy