Seite - 102 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bosznia és Hercegovina, Band 22

102 sának torkolatába nyomúl be, kertek súrújébe rejtett házikók s malmok festói tômkelegét alkotva a morajló vizet szegélyezó, barlang-üreges partokon. Bekerített gyepes téren áll szabad ég alatt egy kóból faragott szószék, Nagy (II.) Szulejmán emléke, a ki Bécs elleni hadjáratában itt megpihent és imádkozott. Már régibb idókre emlékeztetnek a hévvíz folé emelt római fürdó és a Vrbas partján levó mészkóbarlangok, melyek a rómaiak idejében szintén kétségtelenúl fürdóhelyiségekúl szolgáltak. Laktasiban és Slatina-Ilidzében, Banjalukától éjszakra is hasonló természetú melegforrás buzog föl, mint Gornji- v Seherben, a honnan török sirkövekkel fehérló mezön át jutunk a város belsó részeibe, melyeket a fúzfáról (vrba) elnevezett Vrbas folyó szel ketté. A zöld az uralkodó szín e kertek ôlén pihenó városban, zöldre festik a Vrbas hullámait is a magas partoldalakról beléje bólogató fuzfák, a melyek közül a balparton egy eród emelkedik ki. v A Carsija (vásár negyed) kôré sorakozó negyedek széles gyúrúje, melyból még ma is harminczegy mecset magaslik ki, az új városrészszel záródik, a hol a két pályaudvar, a gyárkémények, a kórházak, iskolák és közkertek sajátszerú ellentétet alkotnak a régi Banjalukával. Néhány kilométerrel tovább a kiesen tágúló, szelid zöld dombokkal szegélyezett síkon egy különös telepen akad meg szemünk. Hosszú, kaszárnyaszerú épúletek között, magas, csipkés pártázatú falak kerítésében egy templomtorony, gazdasági és ipari czélokra szolgáló helyiségek s közöttük mindenütt hangyaszorgalommal nyüzsgö, barna-fehér. csuhás, hajadon fóvel járó-keló szerzetesek. Az egész gyarmat síri csendjét csak a kolostor templomának kis harangja szakítja félbe idóról-idóre, a mint nappali, vagy éjjeli zsolozsmára híjja a trappisták szigorú rendjének fiait, a kik itt, a „Maria Stern" nevú telepen, munkás vezekló életet élnek, s a kik iránt a kôrnyék lakossága féló tisztelettel viseltetik. A Banjalukából Jajczára vivó út Bosznia „Via mala-"ja. A szeszélyes alakzatú sziklák sôtét szorosaiban csortetó vizek s a magas kóbástyákból kiemelkedó szirtek, csúcsok és gerinczek fölött sajátszerú titok- zatos varázs lebeg. A Vrbas szakadékainak nincsen torténetük. Egészen a legújabb idóig járhatatlanoknak tartották óket, s még a monda sem vet földeritö sugarat múltjoknak sôtét éjjelébe. A három legzordonabb ponton ugyan egy-egy sasfészekhez hasonló vár omladozó falait látni a sziklacsúcsokon, de ezek csak a széles hegyhátakon át vezetó nagy kerúló útakon voltak elérhetók. Afiele végsó menedékhelyek lehettek, a hová vagy a kétségbeesés, vagy az embergyúlolet hajthatta lakóikat.