Seite - 107 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bosznia és Hercegovina, Band 22

107 kijutva átkel a szirtfalakat ostromló Vrbas folótt s ott a folyó járhatóbb jobb- partjára tér. Kevésscl alább utóljára nyílik szét a sziklakapu széles rése, s immár szabadon halad az út egy napfényes termékeny mezóségen. Szemünknek jól esik rajta megpihenni, s aztán a podmilaCjei ósrégi Ferencz-rendi kolostoron akad meg tekintetünk, melyet valósággal folüdít a szakadékok sótét zordonsága után a szende békességnek e hona, a hol a fák suttogó lombja behorpadt sírokra borúl. A Jajcza melletti sellók. Még egy meredek hordaléktómegen kell átkelnünk, s nyomban utána az útnak egy hirtelen fordúlójánál, a hol egy már majdnem teljesen lombtalan vén tólgy áll, meglepóen tárúl elénk egyszerre jajcza, az ódon királyi város tündéri szépségú képe. A kis hegykúp, melyen a régi Jajcza áll, nagy gonddal órzótt látnivalóúl emelkedik a fóléje magasló tetók keretében, ama háromszóg szárai kózótt, melyet a Plivának a Vrbas folyóba torkolása alkot. A vár külsó falától Ovezve, magas, keskeny lépcsófokokon emelkedik a Vrbas partjától fólfelé a lejtón a .14*