Seite - 108 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bosznia és Hercegovina, Band 22

8 • városka, melyet fonn a tetón fellegvár koronáz. Épúleteinek csodálatosan kuszált festói rendeüenségében, a súrú rácsozatú ablakaikról folismerhetó tórok házak szabálytalan csoportjai kózt itt-ott kerek és szógletes tornyok, mellvédek, méternyi vastag falak, hajdan talán egy-egy palota tartozékai, ma már csak szerény udvarkerítések. Az egykori Lukács-templom karcsú román tornya kecses ablakaival elókeló patriciuskcnt tekint le a romvárosra. A kózép-kori Pliva-kapun át kilépve, melyen keresztúl az út délnek folytatódik, órvényló, tajtékzó víz partján állunk, mely tekintélyes folyó létére úgy viselkedik, mint valami pajkos hegyi patak. A folyamparti szép úton haladunk fólfelé s elhagyjuk Jajcza végállomás mésztuff-kóvekból rakott vakolatlan pályaudvari épúletcit. A vasút a folyón tul mély tuff-bevágásokból lép ki s vashídon kél át a Pliva esésein. Zóldesfehéren tajtékzik a víz, s ez így tart tóbb ezer lépésnyi hosszú útunkon, mely a folyóval ellenkezó irányban halad. Végúl egy sziklabástya elótt állunk, mely a zuhatagok forráshelyének látszik, mert róla rohannak le a vadúl tovacsórtetó hullámok. E gát fólótt a meder kiszélesedik s túkórsima kis tóvá tágúl ki. A parti nádasban vadkacsák rajai hemzsegnek s kóztük hófehér sirályok rópkódnek. A hol a két parton álló hegykúpok a víz fólótt ólelkezni látszanak, ott a tó fólótt egy újabb sziklagát fekszik keresztben, s arról ugyanazon módon esik a víz zuhatagja a toba, mint a hogyan fél- órányival alább kiómlik belóle. E széles gátat illatos viráglepel borítja. A sziklák kóróskórúl üde zóldben pompáznak, és az estikék halványpiros óriási bokrétái alól, a melyek kórúl vadméhek zsongnák, víz-sugarak lóvelnek ki. A kórnyezó hegyek meredeken szókkennek fól a magasba, s az útnak mélyen be kell vágódnia a hegyoldalba, hogy a sellók mellett elhaladhasson. Egy újabb hirtelcn fordúló után második széles tó terúl el szemünk elótt. A nágy víztúkór komoly méltósággal pihen a szép alakú hegyek ólében, melyek benne túkrózódnek. A tó fólszinén csak alig észrevehetó hullámzást okoz a víz lassú folyása. Ünnepies csónd honol sótétzóld tükre fólótt. Tóbb kilométernyi távolságra szabadon kalandozik tekintetünk a tiszta vizú tó fólótt. A hol a tó ismét folyóvá szúkúl, ott csillan eló, félig hatalmas fák lombja kózé rejtózve, az ódon Gjólhissar, melynek ma az említett tavakkal együtt csak Jezero a neve. Régente nevezetes órállomása volt az éjszak felé menó útnak, de ma már csak turistaszállóúl szolgál. Itt megváltozik a Pliva folyó képe. Csóndesen és mélyen folydogál lenn a szakadékszerú szorosok alján; Sipovónál egy rég feledésbe merúlt római telep alapfalait nyaldossák habjai, s ugyanily csóndesen bugyog ki egy meredek szikla tóvéból.