Seite - 110 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bosznia és Hercegovina, Band 22

110 nak már rég feledésbe meruit a neve, s hozzá hasonlóan a tôbbi bosnyák fóuraké is, kik a plivai zupát (kerúletet) valaha hadaikkal járták s oltalmazták. Feledésbe meruit esemény az utolsó bosnyák királynak a Szent Lukács-templom- ban tôrtént koronázása is. Némely falromokról egyik-másik helybeli csak habozva mondja, hogy azok talán „Kotroman" palotájának maradványai ; a „Sahat-kula", az óratorony, úgy mondják, a keresztény Jajíanin Vuk hós emléke, ki a messze múltnak valamely homály lepte századában nyers erejéról és durvaságáról lett híressé, míg a város alatti katakombákban vetélytársa, a mohamedán Gerzovói Ali szenvedett rabságot. Egyéb tudomás nines e még mindig titokzatos fold alatti sziklaboltozatokról s arról, hogy ki és mi czélra építtette; semmi a boszniai lovagkor virágzása idejébôl; semmi a magyarok- nak e helyütt vivott hósi harczairól, a kik a bosnyák királyság elbukása után még félszázadig hatalmas védbástyává tudták tenni Jajczát az oszmánok ellen. Az éjszaki Tabiján, a hoi a hires „Zelenko" állott, mely sokkal zajosabb volt, mint a mennyit ártott, most egy terebélyes jávorfa lombjai alatt kávét szûrcsôlve beszélgetnek az ôregek a „stara vaktaw-ról, a „régi idôku-ról. Innen a szem bejáija az egész Carevopoljét, a Jajczától éjszakra terûlô dombos nCsászármezóu-t, a hol hadaival a nagy Mehmed Fatih szultán táborozott, kinek neve kóból és érczbôl állított emléknél is szilárdabban emelkedik ki a népnek egyebekben elmosódott hagyományai kózúl. Mormoló forrás mellett, egy akkor még fiatal tôlgyfa árnyékában, a mely ma már korhadt, góresós tôrzszsé aszott, állott a sátra. Itt végezték ki a kôzhit szerint Tomasevié Istvánt. Es a király tetemeit, a melyek most (ha ugyan az igaziak) a jajezai Ferenez-rendiek templomában ílvegkoporsóban nyugszanak, a Vrbason túl, annak a hegykúpnak a hâta môgôtt temették el, a mely a vízesés, vagy pon- tosabban szólva a turistaszálló átellenében emelkedik. Ott van az utolsó boszniai király magános sírja, a mely kôrûl az erdô illata s a derús ég fénye játszadozik. A „Kraljevgreb" és az utolsó várkapitány órtornya némán állnak egymással szemkózt, mint két gyászos tôrténelmi fejezet zárókóvei. A vaspálya egy-egy vidék arezúlatát, a melyen átvonúl, gyakran nagyon megváltoztatja. Jajcza kevéssel ezelôtt még a világtól elzártan állott regényes kôrnyékén ; a Boszna vólgyéból Travnikon át ide vezetó fó út csak a Karaula- gora erdós magányán keresztúl férkózótt hozzá. A kôrôskôrûl lévô elhagyott ôsvények mentén súrún állnak a várromok. Már a neveiket is alig tudni : Sokol, Krezluk, Komotin vagy Varosltik , hajdan megannyi király i vagy fóvajdai kastély; ma csupa elhagyott romhalmaz.