Seite - 112 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bosznia és Hercegovina, Band 22

112 lezuhant csipkés sziklaormok határolják. Fürgén siet a Lasva folyócska a vôlgybe, s ott, a hol habjai a Vlasi¿ hegyfalát mossák, sorakoznak mindkét partján Travnik városnak, a régi vezirek székhelyének házai. Meglcpô e város képe, ha kelet felôl, a Lasva rôvid szorosán át kôze- ledünk fêlé- E szoros elôtt egy vôlgymélyedésben fekszik a szorgalmas iparûzô s katholikus lakosságú Dolac külváros. E dombok és patakok szeldelte ligetes táj egész fóldje telidestele van kôdôs, homályos tôrténelmi emlékekkel. A mondai bírú Lasva város, a bogumil Bdjed"-eknek, Bosznia kôzépkori ncmzeti cgyháza fejeinek székhelye, a hagyomány szerint itt állott. De Travnik már az oszmán uralom alatt keletkezelt. A festôi szorosnak, mely egyenesen a városba vezet, a Vlasié tôvében húzódó hegyfala páratlan gazdag sírok hosszú sorából áll, melynél díszesebb mohamedán síremlékek Boszniában sehol sem láthatók. Az egész hegyi város órházaival,* mecsetjeivel és tornyaival az egymás elôl kitérô lejtôkôn meredeken emelkedik s aztán ismét leereszkedik a Lasva partjára, melynek mentén hosszan elnyúlik. A vaspálya jó darabot kihasított Travnik beépített részének szabálytalan vásárnegyedéból. A fó útczával egy- kózúen szeli át a várost, s épen a vásártér kôzepén álló legnagyobb mecset elótt halad el, a mely ereklyeként órzi a próféta szakállának három szálát. A hajdani vezirek korára már csak a düledezó konak emlékeztet. Kígyódzva folyik a Lasva Dolac alatt a széles, lapályos vôlgyôn keresztúl, melyet egyenes vonalban szel át a magas tôltéseken haladó pálya. Tóbb magaslat môgûl, a Vlasié keleti lejtóiról egy világos folt, a régi s már tôbbszôr megújított Gucja-Gora Ferencz-rendi kolostor terjedelmes kétemeletes épúlete és nagy temploma látszik ide. A vaspálya nem az országútak mentén halad, hanem a vígan tajtékzó Lasvával együtt régi bûkkôsôkkel benótt magas hegyoldalak kôzé tér be, míg sokszorosan kanyargó szeszélyes futása a Boszna hullámaiban véget nem ér. Metkoviétól Mosztárba és Szerajevóba. — Dalmáczia sziklás tenger- partján csak egy helyütt nyílik tágabb rés, ott, a hol a Narenta a Dinári Alpesek lánczát áttórve, útat vág magának az Adriai tengerbe. Volgyc széles útat alkot, mely a külónben nehezen hozzáférhetó Herczegovinába vezet. Védó bástyaként telepszik Sabbioncello félszigete a Narenta torkolata elé. De még jobban megvédik azt a saját mocsarai, s még a Balkán magas hegységein keresztúl is kônnyebb az ország belsejébe behatolni, mint a Narenta deltáján át. A politikai határral, mely épen Metkovié folótt választja el Dalmácziát Herczegovinától, egybeesik az a határvonal, a mely a partvidéki talajalakúlatot