Seite - 118 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bosznia és Hercegovina, Band 22

118 fensikot elérik, melynek szélérôl Mosztâr fölött eroditmények tekintenek alâ. S csak errôl a lépcsôfokrôl emelkedik ismét l .000 méternyi magasba a nagy Velei, Herczegovina fôvârosânak fônséges ismertetôje. Lejtôit szâlas bükk- erdôk boritjâk, melyekben a zerge jöl megbüvik, fölebb pedig gyönyöru havasi legelôk következnek; mig legfölül, a hosszu, éles csipkézetu gerinczen mâr âllandô hösävok csillognak. De a Vclez szép lâtvânyâban csak a tôvénél elterûlô Pod-Velezrôl gyönyörködhetni; a Narenta menti forrö, szomjas mezô- ségre mâr nem lâtszik le. A Velezt a Dubrava-fensiktöl csak egy mély ârok, a BiSina vàlasztja el, melyen ezer méternél jöval magasabbra hâgô ut vezet keresztul a poljénak délkeleti sarkâbôl a Velez mögött keletre fekvö nevesinjei fensikra. Ebben a sarokban âll megmâszhatatlannak tetszô sziklaormon a tengermelléki lakos- sägtöl ügy nevezett „dombon tùli" orszâgrész fô erôssége. A römaiak „Bona" (Buna)-jäböl lett a kirâlyi Blagaj, mely utöbb „Stjepangrad" néven dôlt romba, miutân elôbb a daczos orszâg leghatalmasabb urânak, Istvânherczegnek, az erôszakos Sandalj Hranié utödjänak szolgâlt lakhelyéûl. A Stjepangradra tämaszkodö sziklafalak ott, hol a sikfölddel érintkez- nek, mélyen bevâjt ôriâsi kaput alkotnak, mely csakhamar szurdokkâ szûkul. Ebbôl fakad s mindjârt tekintélyes folyôvâ nôve özönlik ki nesztelenul az a viz, mely a hatalmas sziklapillérek kôzûl Buna néven hömpölyög ki a Bisce- poljére. Epen a Buna kütfeje elôtt, mâr a fôléje hajlö sziklatömegek jéghideg, fekete ârnyékâban âllanak egy mecset romjai, melyet a lezuhant szikladuczok ketté szakitottak. Mellette sok erkélyu, rozoga faépuletben a jâmbor Sariz- Altuk seik sirja van, ki a barlangot a hagyomâny szerint a benne tanyäzö s idônként âldozatûl egy-egy hajadont kôvetelô sârkânytôl megtisztitotta, aztân egy stjepangradi herczegnôt nyert feleségûl, s utöbb meghalt. E sirt mâr évszâzadok öta a Kaderi-rendhez tartozö dervisek ôrzik, s az <5 szivességûkhôz kell folyamodnunk, ha a viz ztigö tômegétôl remegö erkélyrôl a Buna forrâ- sânak lâtvânyâban nyönyörködni akarunk. Grânâtfâk és örökzöld bokrok kisérik ki a Bunât a fényes napvilâgra, a hol Blagaj elszört fehér hâzai között, egy régi török kôhid öt ive alatt siklik tova. A helyi hazafisâg még ma sem felejtette el, hogy Blagaj helyén „Bisée" néven az orszâg fejedelmeinek vârkastélya volt, a mikor Mosztârbôl még egy kô sem âllott a mâsikon, s ennek emlékeul még ma is „Blagaj vârost és Mosztâr helységet" emleget. S igaz is, hogy a Bunânak most kipusztûlt vidéke valaha szebb napokat lâtott, mert az egész kôrnyéken sûrûn lelhetôk a legkülönbözöbb