Seite - 122 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bosznia és Hercegovina, Band 22

122 azonban ma már egyetlen toronynak a kivételével, melyet lóportárúl hasz- nálnak, mind eltúntek a fôld szinéról. Ma a várost a kôrôtte álló hegyek ormain emelt külónféle védmüvek oltalmazzák. De a Narenta is megérdemli a dicséretet, a miben a hídon állók részesíteni szokták. E helyen oly mély, hogy a gyerekek bele mcrnek ugrálni a hídról. Erdekesek a partjain mutat- kozó sajátszerú kózetalakúlatok. A vízszintes rétegeket át meg át fürészeli a víz és egymás folótt lebegó lapokra hasogatja; majd kiugró sziklafokokat és barlangokat, avagy folyosókat és karzatokat váj ki belólük; majd meg óriási szirttômbôket ragad a medrébe, melyeken a hullámok zúgó morajjal tôrnek meg. Olykor mindent elborít szilaj sodrával; az ószi esózések idején 12 méternyire is folebb emelkedik rendes színtájánál ; majd meg alacsony vízállásnál üvegsimán pihen ódon falromokhoz hasonló magas partjai kózótt. A városnak a híd kôriïli negyedei számos festói részlettel egészítik ki a folyó hangúlatkeltó képét. A napfényes, mészporos útczák izzó fôldjét még a legtartósabb esózés sem áztatja fol. A kóházak tôbbnyire ablak nélküli oldalukat fordítják az útczára, s a durva vakolattal tákolt, vagy vakolat nélkül emelt magas kertfalak helyenként azt a látszatot keltik, mintha kiszáradt várárokban járna kóztük az ember. De a végúl mégis csak elôkerûlô nôvényzet zôldje csakhamar jóvá teszi a rideg hatást. A falak mógúl lombsátrak és cziprusfák hegyei kandikálnak elô. Sótét temetó-berkek árnyéka kôrnyezi a mecseteket, melyek itt minden fény és pompa nélküliek, rjíert tóvüktól fol egész a minaretjük gombjáig csupa szürke kóból vannak. A legelóbbkeló, a város kôzepén álló Karagjóz-mecset is, melyet hajdan a kózelében emelkedó óra- toronynyal együtt a szép, de szilaj Fatima-Kaduna építtetett, szintén gyônyôrû iszalagfajtákkal és piros túzben égó gránátvirágokkal van befuttatva. S jóllehet a város kórúli sziklás lejtókón számos ragadozó madár tanyáz és suhan át nesztelen szárnyalással fôlôtte, azért a kertek mégis énekes madarakkal népesek, s a langyos tavaszi éjszakákon száz meg száz fülemüle édesbús csattogását hallani. Mosztárnak további sajátszerúsegeúl megemlítendók még a benne éló elvadúlt gerlék, melyeket egyebütt a Balkánon csak kevés helyen találni. A tulajdonképeni kertes városrész a folyó jobb partján van. Itt a zóld nôvényzet a Radobolja rôvid mellékvólgyéból tódúl ki ama patak kitúnó vizével együtt, mely az említett vôlgy végében, a várostól csak mintegy órányira buzog ki a kózet alól. Vizének egy részét újabb keletú vezetékben fogják fôl; a tôbbi pedig gyors folyással iramlik ki a szúk vólgytorkolatból s aztán a városba érkezve, számos ágra szakad, melyek húsz kis kóhíd alatt