Seite - 126 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bosznia és Hercegovina, Band 22

126 / v fehéres sávjaikkal. Igy a folyó egészen a Capljinánál kezdódó alsó szakaszáig hegyipatak marad, a minek rózsaszínú gyónge húsukról híres, kiváló nagy és jó pisztrángjait kószónheti. A Glogosnica patak folótt átvezetó pályahídon túl egyszerre folderúl a Narenta szorosainak addig sótét fonsége. E vaspálya egyik legnagyobbszerú építménye, a 75 meter nyílású vashíd vezeti itt a sínekct ismét vissza a bal- partra, s ezzel a jablanicai vólgykatlan napfényes, széles óblében vagyunk. Egész erdei a szelíd gesztenyének borítják e vólgy oldalfalait, s a magas hegyek kóréból szép szabású éles kórvonalaival emelkedik ki a „Malí Prenj", melynek csillogó hómezóiról tiszta hegyi levegó árad felénk. A helység maga csak néhány házból áll; de vadászok és hegymászók számára kényelmes fogadó van benne. A Narentának legvadregényesebb részén túl vagyunk. Most egyszerre, jóformán minden átmenet nélkül megváltozik a táj képe. Még a Doljankát s aztán a Raviát látjuk szakadékszerú, napfényt nem igen látó szorosokból elótOrni; de erre a Narenta vólgye nagyot kanyarodik kelet felé, miután a Prenj legéjszakibb elóhegyét, a PapraCot megkerúlte, s most hátrább vonúlnak a sziklák és a Prenj szelidebb éjszaki lejtói mentén, zoldeló elóhegyek lánczai kózótt morajlik tovább a gyónyórú hegyi folyó. A kó honából a fatermó vidékre való átmenetet a nagy számú helységek fehér falú és magas fafódelú házai is jelzik. S a milyen híjával van minden tórténelmi emléknek a nagy szoros, épen oly gazdag kózépkori várromokban és sírokban a Jablanica és Konjica kozotti út, valamint a híres Rama-vólgy. Szelíd domblánczok szegte hosszú vólgyból Omlik ki a „kis Narenta", a Neretvica, és OstrozacnéX szakad a nagyobb folyóba. Az itteni jeles gvümolcs- termó vidékról az almát és kórtét a monarchia tóbb részébe is elszállítják, de az egész Boszniában uralkodó gyümólesfaj, a szilva, itt nem terem. A pisztrángban bóvelkedó Idbar patak torkolatánál, Lisiíiéi megálló- helynél kezdódik az az út, a melyen a legkényelmesebben juthatunk fol a Prenj tetejére. A patak fólebb az erdóbe vész, melynek állományát az országban elófordúló ósszes túlevelú fákon kivül néhány lombos fanem is tarkítja. Az elsó hegyfalak még az erdóségben emelkednek s igen sok rajtuk a havasi gyopár, mely azonban sajátságosképen fólebb már nem mutatkozik. A mint a fanóvés határát elhagyjuk, melynek felsó szélét a herczegovinai pajzsos fenyú jelzi, egyszerre mintha kárpitot vontak volna szét a szemeink elótt, úgy túnik elénk hirtelen szikláival a szép Otis. A dús zergeállomány, mely itt tanyáz, a vadász- embert is elcsalja erre a fólótte érdekes hegyi kirándúlásra.