Seite - 132 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bosznia és Hercegovina, Band 22

132 Itt fenn a tetón egy télen át hóba, jégbe dermedt falu, a másik meg lenn a meleg vólgyben, s a kettó oly kózel egymáshoz, hogy a lakóik meghallják egymás kiáltó szavát, a mi Herczegovinában egészen kózónséges jelenség. Dolnji-Hrasnóból külónféle irányokba ágaznak szét az útak; egyik kényel- metlen, keskeny kó tóltésen visz le a stolaci forró levegójú katlanba. Más útak Gornji-Hrasno útczáin át a Popovo poljét szegó magaslatokhoz vezetnek. A Popovo polje valamennyi idószaki tavú mezóség kózúl az egyetlen, melyet vaspálya érint. Nyáron 30 kilométer hosszú, kanyargó, széles, buja nóvényzetú vólgy, melyet kiaszott, szürkésfekete tórmelékrétegektól borított hegyek kórnyeznek. Gyorsan éró vetései kózótt széles mezei útak húzódnak, és a sziklák lábánál dohányfóldek, súrú lombozatú kertek láthatók, melyek kózótt húsznál tóbb, jobbára góróg-keleti lakosságú szép helység van. Hogy a popovéánok az ország legjobb mesteremberei, kófaragói és cisterna-építói, az mindjárt meglátszik jobban épült házaikon, melyekból nem csak az országba, hanem szerte az egész világra is elvándorolnak munkát keresni. Gyónyórú zugok vannak e partvidéki meredek és szúk útak mentén, kivált a vidék fóhelyén, Ravndbzn, mely a jóvó vasútjának szintén egyik állomása lesz. De némi kapaszkodás nélkúl e helységek egyikc sem érhetó el, mert valamennyi a tó téli színtája fólé van építve, melynek a polje alsó, vagyis éjszaki részén, a szilafalak tóvénél majdnem 50 méternyi magasságig meg- látszanak a nyomai. A hosszú téli hónapokban csak csónakon lehet itt járni, s mikor a szélvész hajtotta magas rohanó (itt „konji", vagyis „lovak" nevú) hullámok a sziklákhoz csapódnak s a csónak nagy ügygyel-bajjal küzkódve szélvész és hullámok ellenére biztos révbe jut: olyankor az Adria szigetvilá- gának egy darabját képzelheti az ember maga elótt. A Popovo polje gazdag mindenféle csodálatos sajátszerúségben. Ezek kózé számítandók a Zavala melletti „ szélbarlang" -nak (Vjetrenica) külónós akusztikai tüneményei, valamint a síkság szélein a ponorokba (tólcsérek) épített malmok is. Magas vízálláskor a hullámok ósszecsapnak fólóttük, de mihelyt a polje szárazzá lesz, vígan zakatolnak kerekeik a sokszor jókora mélységben mindaddig, míg vizók van. A polje folyója, a TrebinHica, Trebinjén át kerúlóvel érkezik a Popovo poljéra, s hirtelen, szinte észrevétlenúl eltúnik. Vizének egy része egy iszapos pocsolyába látszik mintegy befúlni, a másik pedig zajtalanúl egy fóldüregbe sülyed. Ha óvatosan ennek a szájához kóze- ledvlnk, láthatjuk, mint siklik le néhány méternyi mélységig a víz, de alább már mindent elnyel a vak sótétség síri csóndje.