Seite - 133 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bosznia és Hercegovina, Band 22

133 Odább éjszakra kietlen zord hegytömegek tornyosúlnak föl. Hógodrok, álló tócsák, víztartók pótolják az „elö vizet", s a legfélreesóbb ósvényeken is szúntelen találkozunk teherhordó állatokkal, melyek sokszor több órányi távol- ságból hordják a vizet a szétszórt kunyhókba. Gyakran maguk az emberek, kivált a nók végzik e munkát. E tájakon az idevalók és az idegen is egyaránt a csendór-kaszárnyák szerint igazodnak, melyek többnyire óvatosan választott, magános helyeken épúlt s védhetó kisebb erödök, s mindeniknek megvan a maga jókora hatalmi köre és azon belúl a miveló hatása. De azért nem mindenütt uralkodik a sivár karszt. Az erdó leggonoszabb ellenségei, a kecskék eilen védó kerítéseken belúl néhány év ota helyenként Sziklába vésett domborúmü a Zavala melletti Vjetrenica barlangban (Trebinje kerülete.) már jó nagy darabokon kezd a sziklán a fiatal sarjerdö zöldelni. Ezt az örven- detes jelenséget már arról a szép szekérútról is látni, mely a Popovo-mezót Ljubinjén át haladva Stolacczal összeköti. A JLjubinsko polje kis völgykatlana közepen ódon vár áll, melyet nem nagyon regen a trebinjei Resulbegovic Ozmán pasa építtetett sok koltséggel, de kevés hadi tudománynyal. Ljubinje városka, melynek mohamedán lakói szorgalmas selyemtenyésztók, részben a vár falai kozé fészkelte be magát. Egy tólcsérbe veszó folyócska üdíti a zöldelö völgykatlant, a nélkúl, hogy idószakonként elóntené. Ellenben már a 200 méterrel magasabban fekvó, keskeny, közepes nagyságú Dabar polje télen át víz alatt áll. A Divin-nyereg csekély emelkedése, melyen a rablóvilágban sokat emlegetett csendór-tanya áll, választja el a Dabar poljét déli folytatásától, a kis Fatnica poljétól. A mezó