Seite - 134 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bosznia és Hercegovina, Band 22

134 kózepén emelkedö magaslat tetején eddig akár csak egy szigeten állott az ósrégi templomocska, mert majdnem az egész éven át víz vette kórúl. Ma azonban a víz lecsapolása által a mezó nagyobb része már termékeny szántófold. Az idónként víz alá kerúló valamennyi poljén honos barlangi-hal, a „gaovice" nevú kis kóvér ajók-faj, mely átható földize mellett is táplálékúl szolgál a poljék lakóinak, itt kiválóan nagy mennyiségben fordúl eló. Kényelmes hágón át jutunk a Dabar polje nyugati végéról Predolje helységen át le a Bregava-szorosba. Ennek forró, rekedt levegójében búján nó a granátalma-bokor s örökzöld cserjék árasztanak pompás illatot. Vékony górgeteg-talajból fakad a Bregava, mely alig hogy némi éróre kap, már apró malmocskákat hajt. A sziklafalak még magasabbra emelkednek, a tajtékzó Bregava megduzzad, s keskeny partjai mentén áll, részben pedig a lejtók oldalaira kúszik föl Stolac déli élénkségú varos, a legszebb az egész Hercze- govinában. Még mélyen a szoros alján áll a legelóbbkeló városrész, a Begovina, a Rizvanbegoviéok nemzetségének falakkal és órtornyokkal védett székhelye. Ehhez csatlakoznak festói változatosságban a katholikus és mohamedán város- részek, kóhidak, szinte járhatatlan súrúségú temetókben álló meesetek, melyek egyike mellett a hutovói várúr aluszsza örök álmát; aztán az élénk vásár- negyed s mindezek között a fürge, tiszta Bregava folyócska. A város kózepén széles vízesést alkot, majd két ágra szakad s velük egy hosszú, csaknem az egész völgyfeneket betöltö szigetet ölel át, melyen a város kertjei terúlnek bájos óssze-visszaságban a szoros kijáratáig, a hol a balparton, magas hegytetón emelkedik Stolac erós, védelemre folszerelt vára. Stolac ósrégi hely; a vár és város római épúletmaradványok köveiböl van rakva. A közeli Osanié faluban cyclopsi falak és két római torony láthatók, a Vidovo polje pedig egyaránt gazdag római és fiatalabb emlékekben. Hogy a kozépkorban Berga néven ismert várat ama viszontagságos idókben hányszor építették át újra meg újra, arról nem ád hirt a krónika. Stolacnak széltól védett kis vólgykatlana nemcsak a megszállott tarto- mányok, hanem egész világrészünk legforróbb helye. Evi kózéphómérséke egyenló az arábiai Dseddáéval. Nappal a kövei úgy átfúlnek, hogy puszta kézzel alig lehet hozzájok nyúlni; s naplemente után is oly nagy a hókisugá- rozás, hogy még az éj sem hoz húvósséget. A Herczegovinában honos apró moszkitók, skorpiók és mérges kigyók vele járnak e nagy forrósággal. De már a Hrguton és a Snieznica karsztos fensíkjain túl, a tágas nagy Nevesinjsko poljén annál húvósebb van. Nyolczszáz méternyi tengerszín fölötti