Seite - 135 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bosznia és Hercegovina, Band 22

135 magasság még a herczegovinai nap hevét is tetemesen enyhíti, s itt már csak májusi üde tenyészet váltja föl a hosszú tél roppant hótómegeit. A szép száraz poljénak csak a szélein bugyognak források s alkotnak apró tócsákat. S körötte már nemcsak karszt-sánczok, hancm valóságos hegyek emelkednek. A nyugati hosszanti oldalon a Velez havasi övc sôtétzôld fenyvessel kezdôdik, melyból fölebb a hófehér fogazatú kógerincz emelkedik ki. A herczegovinai ember a szó szoros értelmében ncm esküszik magasabbra, mint „a Velez hetvenhét csúcsára." Ezekkel szemben a zord Crvanj, az éjszaki oldalon pedig ôserdeivel a fekete Crnagora emelkedik, mely fôlé esténként még három, sôtétebb pirban égó csúcscsal ágaskodik a Prenj. Délen végúl a hosszan elnyúló Glog-planina szolgál elólépcsóúl a Bukvica erdós hegyhátához, mely mögött Biograd homokos, hepe-hupás kis fensíkja, a török uralom idején a folkelések fó fészke rejtózik, s a távolban már a gackói hegység is föltetszik. A Nevesinjsko polje nem csupán természeti szépségei miatt a legneve- zetesebb, hanem hadmúveletekre is a legalkalmasabb az összes poljék között. Ez magyarázta meg azt a nagy szerepét, a melyet a „tiszteletes keresztért s az arany szabadságért" vivott harczokban vitt, de a nélkül, hogy valódi csatatér lett volna. Látszólag egészen sík, de azért tele van homokbuczkákkal, födött búvóhelyekkel. Kivált az éjszaki, elkarsztosodott része van nagyon át- meg átbarázdálva, úgy, hogy sotétben rézsútos irányban egyáltalán nem lehet rajta átkelni. Százával lopakodtak rajta fényes nappai észrevétlenúl a fólkelók a Crvanjról a Velezre, s a montenegróiak a Duga-szorosból ugyancsak észre- vétlenúl jutottak a poljén keresztúl a Bisinába, Mosztár kôzelébe. Ezt most az Appel-sáncz védi, mely alatt, mindjárt ott, hol a Blagajból futó országút súrún kígyózó vonalban visz le a poljéba, áll a legutolsó folkelés alkalmával egészen elpusztított Nevesivje városka. Mindössze néhány fehérre meszelt s vörös tégla fodelú házikó és igen sok katonai épúlet. Egyebütt is látni ugyan még itt-ott sánczokat, egészben véve azonban még sines a poljénak harczias tekintete. Inkább amolyan kaszárnya- és gyakorlótér-féle. Májusban egész Herczegovinában, de kivált e tájon, hol a legszebb havasi legelök vannak, nagy örömmel vonúl föl az egész háznép a planinára. A völgyeket az irgalmatlan aszály miatt oda kell hagyni, s csupán november felé, mikor a fensíkot már hó és jég borítja, térnek vissza a marhával s a nyáron át készített vajjal és sajttal a völgyekbe. Forró nyárban a víztartók kiapadnak, s a ledenicei havasi gazdák a marhát a legmeredekebb hegyoldalon, 30—40 foknyi hajlású lejtókon kénytelenek a Narentához lehajtani. S nyolcz