Seite - 138 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bosznia és Hercegovina, Band 22

138 kóvek s megerósítctt ncmesi lakok díszítik, mclyeknck vaskos, négyszógú kótornyai még a józan jelenkorban is órzik a régi regényes húbérurak idejének v emlékét. Itt a kornyéken laknak a Cengiéek, kikre a porta e határvidéknek Montenegro elleni védelmét a kozigazgatással és az állami jóvedelmek kezclé- sével együtt bízta volt. Ez ósi nemzetség népes tórzse tóbb ágra tagolódik. Fóbb fészkeik Kuta, Borija és a Vratlo-hágón túli Rataj. Kivált ez utóbbi mutatja még a régi fény tanújeleit. Az egész falut estipa Cengié lakja, s a szerény házikók és fonott sóvények kózt tóbb órtorony, kóztük egy tizennégy emeletes és 120 róf magas emelkedik; kastélyszerú épúletek, melyeknek üres, puszta csarnokai egyikében még ott függ a három lófarkas rúd, melyeket a Cengicek egyik ósének, Cengic Ali pasának adományozott a szultán. A mennye- zeteken és falakon szúette múvészi fafaragványok, perzsa kóedények marad- ványai s drága színes üvegtáblák az ablakokban. A rataji kertek kózelében egy magános mésztómb emelkedik, melybe fülke van vájva. Ez Szent Vazul hajdani sírja, melyet a családi hagyomány szerint a Cengiéek óse talált ott, ki Mehmed Fatihval jótt az országba. A sírhely melletti kolostort meesetté alakíttatta át s úgy órizte a szent tetcmét. Ezt kétszer rabolták el a monte- negróiak, de még azon éjjel mindig megint visszakerúlt. Az ós halála után azonban írnoka, egy szofta, eladta a montenegróiaknak, a kik Ostrogban temették el, s azota nem kerúlt tóbbé vissza. Herczegovina politikai határa a Narenta szorosának éjszaki széle mentén halad, de a nép a fóld- és néprajzi együvétartozóság iránti helyes érzékével e határt jóval fólebb tolja s az egész hegylánczot Herczegovina számára kóveteli. S valóban csupa herezegovinai pásztorral népesúlnek be a Lelija és a Zelen gora téres nyári legelói. A fónséges a kellemessel kevés helyütt egyesúl úgy, mint itt. A kihalt kómezók kózótt virágos rétek, s oly magasságban, a hol már csak a torpe fenyú tenyészik, tenger mélységú kómedenczékben tavak csillognak. Méltóságosan egyszerú, rideg, de békés természet, a kevéssel beéró pásztornép eszményi hona. Valaha pásztorfejedelmek tanyáztak itt, kik e havason választottak maguknak sírhelyet is. A kopár csúcsokon, tenger- szemek partjain dúsan díszített kósírok vannak a „magány urai"-nak hamvai fólótt, kik még haló poraikban is szemmel tartják s órzik óvéiknek rózsesátrait. lllés napján (aug. 1.), melyet „Ali Dzun" néven a mohamedánok is megülnek, daloktól és furulyaszótól válik hangossá a planina. A vólgy lakói már az Qnnep elóestéjén fólvonúlnak jobb ruhájukba óltózve, fólkerekednek a „boraíi tórókók" is feleségeikkel s a tavak és a karszt-tólcsérek mélyeit betóltó jeges tóesák