Seite - 140 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bosznia és Hercegovina, Band 22

i 40 A hajdan Ragusával folytatott élénk kereskcdeíem emiékei rila mar csak az olasz számnevek, a melyekkel a nép még mindig szívesen él. A tehcrhordó lovak magukra hagyva törtettek fôlfelé a patak medrében, míg az útasok fönn a hegygerincz tetején lopództak tova, félénken, csupán ajó szerencsében bízva, mert nem volt más, mint ez az ósrégi karaván-út, melyen már a dalmát part velenczei gyarmatosai is jártak Nisen át Konstantinápoly felé. Aztán a határ is igen közel van, s a pivai montenegróiak örökös viszályban éltek a sutjeskai vitéz mohamedánokkal. Szünet nélkúl dúlt is a harcz, s ez a szakadék mindenha rablók és lázadók átkelóje és búvóhelye volt. Régi szokás szerint éjszakának idején még ma sem mer senki a haza ajtaja elé kimenni. A Vratán túl kevéssel következö su liai tágasabb völgy e szorosnak a legszebb része. Itt ereszkedik le a Zelen goráról a hirhedt Gusni put, melynek 3 kilométernyi hosszaságon 900 méternél több az esése, s a lejtójét sok helyütt szikladúczok és függóleges meredekségek szakítják meg. S a Piva lakói mégis ezen az úton hajtották le a Zelen gorán rablott marhát, s aztán a Magüé elótt elhaladva keltek át vele a határon. Suha helységnek a megszállás utáni határzárig a montenegróiak részéról is igen látogatott vásárai valának, melyeken a foíaiak fegyvereket és lószereket árúltak. Suhán túl a szurdok megint igen szúk mederbe szorítja a folyócskát. De kevéssel a Perucica patak torkolatán túl, Tjentiste helység elótt zöld lejtókké válnak a sziklafalak. A Zelen gorának gyümölcsösökben bóvelkedó keleti nyúlványai a Sutjeskával ívet kanyaríttatnak a Maglíé éjszaki lejtói korúl, s a folyócska kies völgyvidékeket öntözve siet a Drina felé, mely BastaíinaX fogadja kebelére. A Sutjeska szorosából három rövid úton juthatni föl a Maglié lábához : a Zdrijelo sziklalépcsójén, aztán a szép kilátásokat nyújtó Dragos-nyergen át, a Perucica jobboldali volgyfalán ; mindkét út a határszéli Ulobié karszt-mélye- désébe visz, a honnan a Maglic a montenegrói oldalról könnyen megmászható; végúl a suhai úton, mely fenyveserdón át vivó meredek kapaszkodóval kezdódve, a prievori havasi legelón végzódik. Már innen is szinte végtelensége tárúl elénk a gyönyöru hegyvidéknek, melynek szemlélése már magában is megérdemli az ide való folkapaszkodást. A kis zöld Prievor-fensík tószomszédságában emelkedik a Maglic, az ország legszebb és legmagasabb hegye. Meglepó nagyszerúséggel tornyosodik itt föl a hegy szélességi oldala a piramis alakú hegyes csúcshoz meredek falakkal, melyeken csak kevés lió marad meg. A kétszarvú csúcstól éjszaknak