Seite - 144 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bosznia és Hercegovina, Band 22

144 Minden gyôzelem rettentö âldozatot kivànt, s a Duga mindenha ezreit lâtta elesni a török katonâknak. Az ég elsôtétûlt a keselyûk rajaitöl, mikor a csapatok a teherhordö âllatok végnélkûli sorainak kiséretében a félelmes szoros kôzelébe értek, s az elszânt anatoliai hadfiak tehetetlen dilhökben ökölbe szorült kézzel fenyegették meg a zsâkmânyra éhes ragadozökat... De mit ér minden bâtorsâg az ilyen teruleten, mely lépten-nyomon oltalmat, leshelyet nyûjt annak, a ki rajta otthonos, s a hol mâr pusztân a viz és ârnyék hiânya is ezreket terit le az irgalmatlan sziklâra! De az anatoliaik is drâgân adtâk életûket, s a szürke sölymok fészkeiben sem volt vége-hoszsza a halottsiratâsnak. Mind a két részrôl valöban hôsies tusâk voltak ezek, melyekbôl a keresztény herczegovinaiak mindenkor kivették a maguk részét, lelkesedéssel és atyafi- sâgosan csatlakozvân a velük egy törzsböl szakadt montenegröiakhoz. Herczegovina keleti hatâra mindenha nagyon ingadozö vala. A mikor Metohija, Bilek és Trebinje eros helyôrséggel volt megrakva: ezek uralma behatott egészen a mai Montenegro szivébe; ha ellenben e helyôrségnek az orszâg belsejében kitört zavargâsok elfojtâsa adott dolgot : akkor bizony könnyen megesett, hogy a hazatérô anatoliaiak régi âllomâshelyeiket mâr a „hatâron tul" lâttâk, s csak kardjaikkal vâghattak maguknak beléjûk utat. Ily kôrûlmények között a jog és tôrvény iranti érzék nagyon megingott, s mikor az osztrâk-magyar csapatoknak kellett itt rendet csinâlniok, kemény dolguk volt az „idegenek" irânt gyanakvö, nyakas néppel. Epen ezért az uj jogrend elsô, szemmel lâthatô jeléul az osztrâk-magyar kôzigazgatâs hatâskôrének a hatârait kellett megâllapitani. A csapatok bevonu- lâsa utân tehât katonai szempontbôl alkalmas fekvésu helyekre különbözö nagysâgû ôrségeket rendeltek ki, s igy a hatârt valôsâgos élô ôrlânczolattal jelôlték meg. A kôzlekedést csak néhâny ponton engedték meg s bizonyos formasâgokhoz kôtôtték, mi âltal a lakossâgot a hatâr figyelembe vételére, az „innen" és „tül" s az „enyém" és a „tied" közötti kûlônbség szemmel tartâsâra és a hattfsâgi intézkedések irânti fôltétlen engedelmességre szok- tattâk. A katonai ôrlânczolat hadâszati értékét ugyan alig fogja valaki komolyan venni, de az tagadhatatlan, hogy Herczegovina fiatal mûvelôdése ûgyének igen jö szolgâlatot tett. Azt a népet, a mely annyi vért ontott a jogért és igazsâgért, csak a „iustitia regnorum fundamentum" elve alapjân lehet meghöditani, s-jöllehet évekre volt szûkség, mig a nép egészséges jogi érzékét fôlébreszteni s ezzel együtt a bizalmât is megnyerni sikerûlt, mégis mâr egy emberöltönek jöval kevesebb, mint egy negyedrésze is