Seite - 150 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bosznia és Hercegovina, Band 22

150 napjainkig elhünytak, a tôrténelemelôtti gomilek kövei, a kôzép-kori hatal- mas kôlapok s a jeltelen üjabb sirhalmok alatt. E sirok évezredek tôrténetét foglaljâk magukba, melynek oklevéltâra a népkôltés. Mert a mi halhatatlan volt e lekaszabolt nemzedékek sorâban, az dalban élve leng ma is sirjaik fölött. De félre e bus emlékekkel ! A gyâsz hangjai utân a jtfkedv kerekedik ismét fölül, s ne feledjük, hogy a rudineiek együttal az orszâgban a tréfâk legnagyobb mesterei (veseljak). A mennyi a kô Rudinéban, annyi a tréfa és bohôsâg. S a régebben hirébôl sem ismert béke most még gondtalanabbakkâ teszi öket. A Vuëji-dô hangafûves mezein ma ôrjâratok ütjai futnak keresztûl- kasül, s a közös itatôknâl (lokva) talâlkozik ellenség és jôbarât. Asszonyok és leânyok a festôi montenegröi viseletben, övükbe szoritott guzsalylyal jârnak a küthoz, s piczinyke vödrökbe meritik az itt ritka vizet. A levegô vissz- hangzik a tulkok bôgésétôl s a juhok bégetésétôl. S itt az itatôknâl, a magâ- nosan allô gôrcsôs tôlgyfâk alatt ûldôgélnek az ôreg junakok is, a kik az iljaknak elmondjâk hôstetteiket s mesélgetnek nekik. Ha egy-egy „veseljak" akad közöttük, akkor a valôsâg és kôltészet szépen egybeolvad a beszédében. S az àhitattal figyelô kôzônség soraiban lâtjuk ma mâr a es. és kir. hadsereg katonâit is, a kik békésen jönnek-mennek vizhordö szamaraikkal. A bileki fegyvertér fontossâgâhoz hozzâjârûlnak a Trebinjiica bô vizû tôlcsérforrâsai, melyek Uj-Bilek alatt buggyannak elô hirtelen a fôldbôl. Minden âtmenet nélkûl mély ârok vâgôdik a fôldbe, mely a fensikrôl alâ- hanyatlö sziklafallal zârôdik. Két sôtét ûregbôl szökken ki a patakoeska, melyet, még mielôtt hatârjelzô ûtat vâjna magânak, mindjârt a forrâsânâl szivattyûval fognak fol. De az orszâgût nem a folyö mentén, hanem a régi csapâson halad a paniki kömezökön ât a moskôi tanyâig, hol egy mellékut âgazik ki belôle éjszaknak a kis ljubomiri polje felé, mely épen oly termé- keny, a mily kopârak az imént leirt fensikok. Ezekröl minden élet eltunt, s a rajtuk szétszôrt ôriâsi sirhalmok csak még lehangolöbban hatnak az ôrâkig tartö pusztasâgon. "Jasen falu särgas-szürke häziköi utân a Gliva-hegyhât csekély emelkedése kôvetkezik. Odâbb hirtelen alâszâll a lejtô, s lent mélyen tiditô élénkség közepette virûl Trebinje kôrnyéke. A daezosan magasba szökö ormok itt szélcsebb vôlgymélyedésnek adnak maguk között helyet, s a sziklâs szorosâbôl csak imént kikerult Trebinjôicânak egy mesterségesen âsott meder- ben folyö âga karolja kôrûl Trebinje vârfalait. Az üjabb idôk levegôt és vilâgossâgot vittek a régi erôsségbe, melyet a ragusaiak épitettek âtmeneti kereskedelmük oltalmâra. Minden fajtâju s kûlônféle idôkbôl valô erôdit-