Seite - 152 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bosznia és Hercegovina, Band 22

152 s a népdal még ma is emlegeti a szép fehér arczú tórók nóket, kik arany szerszámos lovaikon jártak Trebinjébe szólót szedni és mulatni. Sokfelé elágazódva óntózi a folyó a kóvér televényfoldú agyagtalajt. Recsegve és nyikorogva forognak a part mentén a nagy vízemeló kanalas kerekek, melyek a folyó vizét a kertek és mezók csatornáiba meregetik. Egy szelíd dombhullám mógótt az alighanem idónkénti áradások folytán oly fólótte termékeny Mokro polje terúl el, melynek szinte melegházi langyos levegójében a híres trebinjei dohány legflnomabb fajtái teremnek. A hegysorok mind jobban távolodnak egymástól és két, éjszaknyugat- nak húzódó fallá sorakoznak, melyek kózott a mezóség terúl. De a trebinjei televényréteg hirtelen megszakad, s a vólgyet a kóves, alig járható Suma foglalja el. Szabálytalan halmokban álló laza, tórékeny kózet, melyból sárkány- fogakként sziklacsúcsok merednek ki, majd dolinák, bevágások és feketén tátongó, feneketlen mélyedések ásítoznak rajta. A terúleten szétszórtan csak megtépázott, satnya és gócsórtós tólgyfa-cserjék, itt-ott óriási borókabokrok és csenevész fák kózótt pedig helyenként gondosan mívelt dohányfóldek láthatók. A Trebinjíica az éjszaki lejtók mentén kanyarog. Sziklamedrében tisztán csillogó vize nyáron oly meleg, hogy ihatatlan. Mozdúlatlannak látszó fényes szalagját csak itt-ott szakítja meg egy-egy kis zúgó. Néha annyira kiapad, hogy medrében csak ártalmas kigózólgésú, mocsári nóvényekkel lepett egyes tócsák maradnak. Vad-gránát, fagyal, világos-zóld virágú, illatos órdógtóvis bokrok szegélyezik a partjait. Az elátkozott éden tikkadt nyári csóndjét alig zavarja meg egy-egy szitakótó vagy ezüstós tollú sirály szárnyának rebbenése. A hegyoldal és a folyampart kózt a Ljubinjébe vivó út keresztezódésénél szinte kisértetiesen mered ránk vak szemeivel Staro S/ano festói vára. Falai és tornyai, függó kertjei és omladozó csarnokai, melyekben ma a kuvik tanyáz, mondanak mélabús regét a hajdani pompáról és fényról, melyet ide egykor a Resulbegoviéok valamelyike varázsolt. v Szinte észrevétlen ereszkedik alá a Suma, melyet hirtelen ismét kiesen virúló, mély televényfóldü terúlet, a Popovo polje szakít meg, a honnan a v téli vizek árja egészen a Suma határvonaláig ér. Zubci kerülete hegyes ék gyanánt nyomúl Montenegro, a Krivosije és a dalmát partszegély kózé. A Trebinjcica bevágása fólótt tovább hullámzanak a karszt térségei. S miféle karszté! Omlatag óriás hegység, melynek száz meg száz, idóverte, roskadozó csúcsa az enyészet szomorúságával hajtja le pusztúló fejét s hullatja a vólgybe tórmelékeit. Darabról darabra mállik,