Seite - 160 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bosznia és Hercegovina, Band 22

160 Herczegovina épen nem teljesen szegény a tiszta bronzkorból származó lelt tárgyakban sem. A Glasinacon levó legrégibb halomsírok ebbe a korszakba tartoznak, tehát bizonyára még a Krisztus elótti második évezredból valók. Ebból a korból származnak még külónféle raktári leletek, vagyis a fóldbe rejtett fémnek fészkei és lakótelepek maradványai is. A legkiválóbb raktári leleteket a Cazin melletti Podzvizdben és a Szerajevo melletti Debelo brdón ásták ki. Sarlók, tokos balták, lapos vésók és egyéb óntótt eszkózók vannak ezekben, a melyeknek elófordúlta szoros vonatkozásban van a szomszédos éjszaknyugati tájak hasonló tárgyaival. Az akkor Európában útazgató vándor kereskedók és érczóntók tehát ide is cljártak és a külsó múvelódési egyenló- ségnek ugyanazon nyomait hagyták maguk után. Viszont ismét fénykorszakot alkot az els'ó vaskorszak számos új, ez országra nézve jellemzó formáival. Mint az újabb kókorszakban Butmir, úgy most Glasinac túnik ki, csakhogy sokkal számosabb ismert lelóhelye, kiter- jedtebb leló terúlete és sokkal tóbb lelt tárgya van. Erról a korszakról való ismereteinket ezer meg ezer kó- és fold-sírhalomból meríthetjük, a melyekbe eleintén csak el nem hamvasztott, utóbb elhamvasztott és ismét késóbb, a római korban, megint el nem hamvasztott halottakat temettek. E szokás a bronz-korban kezdódik, vége pedig a római császárság korába ér. A Glasinac tumulusainak roppant számát nem magyarázhatja meg az egykori lakosság nagy száma, hanem ennek a temetkezési módnak soká tartott divatozása és a fóld sajátszerúsége. AGlasinacnak ugyanis kevés terméketlen szántófoldón kivül jóformán csak erdó- és legelóterúlete van. A számtalan sírhalommal borított fóldszínnek e melancholikus színezetét másutt az eke már régen clhalványította s eltúntette, — itten az még teljes tisztaságában maradt napjainkig, úgy, a mint még csak Oroszországnak és Szibériának némely részeiben. A glasinaci sírok legtóbbje abból az idóból való, a melyet Ausztriában és egyebütt is hallstatti korszaknak neveznek. Ez a vas befogadásával, a bronz- múvesség újabb eljárásaival és nevezetesen új, délról származó formákkal meg- gazdagodott bronzkorszak, hogy úgy mondjuk, „ bronz-vaskorszak." A vasat egyre általánosabban s egyre súrúbben használták fegyverek és szerszámok, kardok, tórók, kések, balták, lándzsa-hegyek készítésére. De csaknem minden testi ékesség, minden védelmi fegyver, érczedény és dísztárgy bronzból van, a melynek most már nemcsak óntéséhez és véséséhez, hanem múvészi trébe- léséhez és aklázásához is értenek. Arany és ezüst aránylag nagyon gyéren fordúl eló.