Seite - 161 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bosznia és Hercegovina, Band 22

161 A glasinaci bronzok jôsâga nagyon kiilônbôzô. Kivitelukben kônnyû két csoportot, jobban mondva két szélsôséget megkûlônbôztetni, a melyekbe a lelt tômegek sorozhatôk. Az egyiket kitûnô készitésû és stilusû, nyilvân kûlfoldrôl kerûlt munkâk alkotjâk. Ide tartoznak a nagyobb darabok kôzûl sisakok, mintâzott lâbszàr-vértek, bùtykôs csészék, a kisebbek kôzûl pedig sok diszitô korong, fibula, tu, nyak- és karperecz. Ezeken ôntés és kovâcsolâs, trébelt és vésett diszités mind kitunô minôséguek. Ezekkel egyenesen ellentétes fajta sok kisebb târgy, nevezetesen bizonyos fibulâk, tuk és diszitô korongok. Ontésûk durva, gyakran csak a fél forma hasznâlatâval készûltek, nagyjâbôl vannak letisztogatva s vagy épen nincsenek diszitve, vagy csak néhâny esetlen râspolyvonâs van rajtuk. Ilyesmi mâsutt is elôfordul, mindamellett az ôskori târgyak kôzônséges, tôbbnyire szolid bronz- technikâjàval szemben mindig feltunô. Itt valami gyârra mutât, a melynek bizonyâra a keleti Alpesek szélén kellett lennie. Akâr Boszniâban, akâr a szomszéd orszâgok valamelyikében volt ez a gyâr, készitményeire még a kôzép- és felsô dunai terûlet hatârân is akadunk, példâùl Kôszegen. Az elsô csoport szép bronzai bizonyosan az Adria partjairôl kerûltek ide, mert gôrôg és hellenizâlô muvészi formâkat mutatnak. Ha mâr most a màsik csoport bronzai éjszaki tâjakrôl valôk: akkor Glasinâcon egymâstôl nagyon tâvol esô vidékek ipari târgyai talâlkoztak a nélkul, hogy azért azt kellene fôltennûnk, hogy e vidék e kulônbôzô kereskedelmi âruknak âtvonûlô terûlete lett volna. De e kétféle hallstatti bronzok hasznâlata minden esetre azt niutatja, hogy Bosznia kôzépâllâst foglalt el déli és kôzép Eurôpa kôzt. Az âtlag 900 méter magas, hatalmas sziklafakkal kôrûlvett glasinaci fensik és a vele keleten és délen hatâros terûlet egykor kétségtelenûl illyr néptôrzsnek, alkalmasint a dâsitiatoknak volt birtokâban, a kik évszâzadokon at laktak és tanyâztak ezen a vidéken bennszùlôtt fejedelmeiknek engedel- meskedve, szomszédaikkal gyakran viszâlykodva, de a mellett legelôiknek, tûzhelyuknek és ingô jôszâguknak âltalâban nyugodt, zavartalan birtokâban. A sirokban talâltakbôl vonhatô tovâbbi kôvetkeztetésekbôl itélve, mûvelôdési eszkôzeik nem voltak épen csekélyek, bâr nagyon magasra sem becsûlhetôk. Vert pénzôk nem volt, hanem annâl bôségesebb fizetési eszkôzzel birtak barmaikban. A gazdagoknak szép fegyvereik és vértezetùk, csillogô, dûs ékszereik, tovâbbâ alkalmasint voltak szôvetbôl, nemezbôl, bôrbôl, fâbôl szép diszmunkâik. A szegényeknek kevés volt ezekbôl, vagy épen semmi, sok sir ezt is mutatja. Abbôl, a mit mostanâban kiâsnak, nem kevés bizonyâra 21