Seite - 166 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bosznia és Hercegovina, Band 22

166 Kûlônôsen a hamar megerôsôdôtt Lissa volt az, melyet a maga teriilete és a szomszédos szigetek ki nem elégíthettek, hanem a spalatói ôblôt kôrûlvevô szép hegyoldalon is megvetette a lábát. A gôrôg hatás itt olyan hatalmas lett, hogy a benszûlôtt népségeknek vallási fogalmait is megváltoztatta. Hogy erejüknek ebben a teljességében sem hatoltak mélyebben az országba, abban ôket a mai Dalmácziát falhoz hasonlóan elválasztó dinári Alpesek gátolták. Mindamellett az óskori temetók agyag- és fémtárgyai arra vallanak, hogy egyrészt a gôrôg vállalkozó szellem, másrészt az áhitozás új ékszerek és eszkôzôk után ezeket a korlátokat mégis legyôzte. A déliebb lelô helyeket illetôleg azonban más útra kell gondolnunk, a melyen a bevitel tôrténhetett. Herczegovinába, meg kôzép- és déli Bosznia felé az idegen békés és háborús hódításoknak cgy nyugat felé nyilt kapun át, mindig szabad ûtja volt a Narenta vôlgye, mely egyedûl nyúlik be mélyebben a belfôldre az Adria felôl. Ezen az ûton szereztek a parti hajósok már a IV. században bôvebb ismereteket a Narenta kôzépsô részérôl és a folyô felsô medrétól messze délkeletre lakó népról, az autariatokról, kiket állandó harez- vágyuk még Nagy Sándorral valô harezba keveredéssel is fenyegetett. Az autariatok állandó ellenfelei a Narenta jobb partján Vrgorac, Ljubuski és Mosztár kórúl megtelepúlt ardiâok voltak, a kik ez ország népei kózúl egyedúl jutottak nagyobb politikai egységre és fontosságra. Agron királyuk és utóda, Teuta királynó alatt a tengeren is oly hatalmasok voltak, hogy kalózkodásaikat Gôrôgorszàgig kiterjesztették, a dalmát parti gôrôg városokkal állandó harezban állottak, sót azokat részben hatalmuk alá is haj- tották. Sok gôrôg árú kerülhetett e kalôz-harczokkal az otthoni hegyek kôzé s onnan esere útján tovább a belfôldre. Gyakori érintkezésben lehetett a gôrôg- séggel egy harmadik, a narentai kapu kôzelében levó tôrzs, a Dél-Herczegovi- nában Neumtól Stolacig lakott daorsok tôrzse, a mely a Kr. e. II. század kôzepe táján gôrôg fôliratû és Hermes képével ellátott érmeket is veretett. A Narenta-menti kereskedés fontosságára leginkább az mutât, hogy a folyô torkolatától nem messzire, a mai Metkovié mellett, már a Kr. e. IV. szá- zadban Narona nevû emporium virágozhatott fôl, a melyet Pseudoskylax bizonysága szerint tengeri hajók is látogattak. Ezek nagyobb számban kôz- lekedtek az epirota tengerparti városokkal, Apolloniával és Dyrrhachiummal, mert a korinthusi és korkyrâi gyarmatok drachmáit egész Boszniában és Herczegovinában elterjedve találjuk. Lelô helyeik néhol olyképen sorakoznak egymás mellé, hogy á rómaiakat megelózó korbeli más kereskedelmi útak