Seite - 174 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bosznia és Hercegovina, Band 22

174 Tervezetókre nézve e bazilikák az olasz bazilika-alak sajátságos helyi átalakúlásai, a mennyiben az elócsarnokon kivúl még bizonyos számú mellék- helyiségük is van, a melyeknek eredeti rendeltetésük eddigelé részbcn még kellóképen megfejtve nincs. Az említett három bazilika kózúl legérdekesebb a zenicai, mcly egykózú két hajóval bíró kettós bazilika, kózós elócsarnokkal (narthex) és a két kisebb apsist ósszekótó harmadik apsissal. Ez épúleteknek a falazásuk ugyan gyarló, de annál gazdagabb az építé- szeti dísze annak a templom és szentély kózt levó választó falnak, a melyre egyebütt a nyugat korai román templomaiban is akadunk és a mely a keleti egyházra nézve tipikussá lett eikonostasionnak ósi formája. Zenicában és Dabravinában e választó fal tagozásáúl csavart, fonott, vagy épen szóló-indákkal díszített, dúsan czifrázott pilléreken álló oszlop- szárakat s azakon szép, gazdagon tagozott oszlopfóket láthatunk. Román ízlésü pálmalevelek, akanthuszok, galamb-, bika- és kosfejek élénkítik ez oszlopfóket, melyeken a kerek alakból a négyszógú lapra (plinthus) való átmenetet változatos, szellemes módon eszkózólték. Az ósszes gerendákat, tartókat és támasztó kóveket szintén gazdag geometriai és stilizált nóvényi diszitésekkel rakták meg, a kózbensó sikokon pedig fólváltva díszító és alakok- ból álló ábrázolások is vannak. Ez utóbbiak jclképes vallási értelmúek, de vannak ábrándos állati alakok, sót tornajátéki jelenetek is. Izlésre nézve ez emlékek annak a múvészeti iránynak elágazásai, a melyet román-longobárd néven nevezünk, s mely a frank uralom kiséretében elóbb a dalmát tenger- parti városokat (Zara, Sebenico, Trau), azután a horvátországi fóbb helyeket (Salona, Knin) lepte el, hogy onnan az egész bozsnyák belfoldre kiterjesz- kedjék. Korra nézve a IX. századtól a XII. századig terjedó idószakból valók. Más, habár tóredékes leletek, a melyeket Bosznia egyéb helyein (Grahovo, Grkovci, Visuc) találtak s melyek ugyanezen múvészeti irányhoz tartoznak, azt bizonyitják, hogy e stilus az országban bizonyos elterjedtségre tett szert. De még két más emlékre is hívatkozhatunk, a melyek e foltevést támogatják, s melyek belfóldi müvészek abbeli próbálkozásának tekinthetók, • hogy e stilus-irányhoz alkalmazkodjanak. Ez a két emlék Kulin bán visokói fólíratos kóve és a dolnja-zgosCai sirkó. Az elóbbi emlék kisebb márgalap, mely sakktábla módjára 6 mezóre van fólosztva s ezek mindegyikében domború kórvonalon belúl egy-egy kereszt van. E keresztek alakra és nagyságra nézve külónbózók. Jóllehet kezdetleges kivitelú, e kózt és a zenicai gazdagabb díszítések kózt kapcsolatot