Seite - 183 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bosznia és Hercegovina, Band 22

183 királyuk, kinek azonban csak addig tartott a hatalma, míg alattvalóit a maga erejéból meg tudta fékezni. E tórzsek kózúl Dalmáczia éjszaki részén s Bosznia nyugati sarkában a szegény, de erós liburn kalózok laktak, szomszédságukban a japodok voltak telepesek. Mindkét népiség nókózósségben éló merész rabló- tórzs, s igen jó rabszolgáúl kinálkozék. A mai Boszniában és Dalmáczia kózépsó részében az ardiaeusok laktak, délen az antariaták, a kettó kózótt külónbózó nevú nagyobb s kisebb tórzsek éltek saját fónókeik alatt, majd az egyik, majd a másik erósebb tórzsnek hódolva. Tórténelmi szereplésók kezdetén az említett két jeles tórzs állandó harczot folytatott bizonyos sósforrásokért. E kórúlményból kóvetkeztette egy tórténetvizsgáló, hogy a Bosna név sómedenczét jelent, ámbár sokkal valóbb- színú, hogy talán az illyr-albán bas-ante szóból származhatott, a minek jelen- tése : hegyháton túli ország. A IV. és III. században Kr. e. a kelta nagy hadi vonulásnak egy csapata árasztá el a Balkán-félszigetet és az egyes illyr tórzseket lakóhelyeikról való elkóltózésre késztette. A hódítók egy része az elúzóttek helyét foglalta el, más részílk szétszóródott a hellén keleten. Míg a Balkán-félsziget éjszaknyugati részén tórténelmi kózéppontok nem alakúlhattak, addig délen, Epirusban, egész sorozata állott eló az illyr királyságoknak, melyek Nagy Sándor halála után kivívták függetlenségüket. Nagy Sándor az elsó, a ki délról éjszaknak nyomúlván, elérte a Duna vonalát s az egész félszigetet legalább névleg hatalmába keríté. A külónféle tórzseknek ez egysége csakhamar megbomlott ugyan, de e tórténelmi félisten varázsa még egy évezred múlva is annyi megrázkódtatás után érezteté hatását. Nemzeti hósók merúltek a feledésbe, de Nagy Sándornak, a világi hatalom istenített képviselójének emlékezete tovább élt a külónféle nyelvú népck hósi dalaiban. E nagy ember órókébe a rómaiak léptek. Nekik jutott osztályrészókúl, hogy a Fóldkózi tenger három európai félszigetét egy hatalom alá kerítsék. Róma, a világváros, e legyezó formájú világbirodalom sarkpontjának tekintheté magát, mely, mondhatni, az akkori egész múvelt világot magába foglalá. Már a kóztársaság igyekezett — majdnem egyidejúleg az iberiai félszigettel — birtokába ejteni a Hemos félszigetet; Karthago, a hellén kóztársaságok, Macedonia és Illyria megdólnek Róma diadalaitól. Kr. e. 167-ben lánczra verve viszik Gentius dél-illyriai királyt Rómába. De az éjszaki illyr tórzsek, fóleg a dalmaták fékezhetetlen szilajság- gal harczolnak hegyeik kózótt a consulok légiói ellen s csak Octavianusnak sikerúl megvívni a Dalmáczia mógótti szárazfóldet, a mai Boszniát és