Seite - 186 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bosznia és Hercegovina, Band 22

186 nyomai bizonyítják, hogy Boszniában a császárság idejében a népvándorlásig nagy bányászatot folytattak. Mondhatni, hogy a rómaiak minden fcjtésre méltó földszinti érczet kinyomoztak ,és föl is dolgoztak. Ugy szólván irányt adtak a kozépkornak, mely nyomdokaikat hívcn kövctte. Nagy eredményt értek el a rómaiak a harczias népcsség katonai kiképezése tekintetében is. Légiókba oszták a vitéz hegyi törzsek ifjait s nem sok idóbe telt, hogy amaz illyr honvédek utódaiból, a kik oly makacsúl harczoltak a római uralom eilen, ugyancsak a római világuralom megtartói, védelmezói s a rómaiság támaszai kerûltek ki. A római-pol itikának ez az irányzata nagyobb haszonnal járt a birodalomra nézve, mint az a nagy bányász tevékenység. Mert az italo-római hódító elem elernyedt s a II. és III. században Kr. u. az italiai Caesarok szerepét az illyr és pannon eredetú katonai császárok váltották fol. A Kr. u. lefolyt három évszázad alatt van az adriai háromszog néven nevezett terúletnek legegységesebb tôrténete. E tartomány fiai minden nagyobb világeseménynél kiváló szerepet visznek. A kereszténység csakhamar gyökeret ver közöttük. A népvándorlás dúlásai leginkább ezt a tartományt érik, mely szervezete s a kiirthatatlan illyr nép-eró segedelmével, noha a régi római virtus elhanyatlott, mégis helyt állott. Csak Diocletianus nevét kell említenünk, hogy Dalmáczia fontossága szembe túnjék. Mert még ama kései korszakokban is, midón az adriai partvidék s a hozzátartozó belsó vidék a byzantin állam természetes fclsóbbsége követ- keztében néha tényleg, olykor névleg a kelethez tartozott is, a lakosság magva megmaradt rómainak. Az adriai parti városok osztoznak az italiai nép sorsában; megtartják a római kôzségi életet, a római jogot; túlélik a gótok uralmát s mindig ugyanazon a nyelven beszélnek. Csak a belföld néprajzi képe változik meg mindinkább. Pannoniát a barbárok fenekestól felforgatják s irtogatják lakóit. A valódi római elemnek, mely a dinari havasok ôlén amúgy is csak gyér lehetett, csakhamar nyoma vész. A romanizált illyrek elvérzenek az V. század hun és germán harczaiban. Csak azokon a vidékcken maradtak meg egyes tórzseik, a hol a barbárnak nem akadt keresni valója. A mai Bosznia és Herczegovina illyr lakossága, csángó pásztorrá lett s a mennyiben a késóbbi lakosságba be nem olvadt, kiirtották. A Skutarii-tó korúl lakó albánok, a már Kr. e. 167-ben meghódoltatott illyrek utódai azonban máig is élnek, mint maradványai egy nagy népcsoportnak. Az V. században Kr. u. teljesen meg- változik a helyzet. A népvándorlás árja ellepi az Adria partvidékeit is és betódúl a dinari hegyek vólgyeibe. Gótok és longobardok képviselte germán