Seite - 187 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bosznia és Hercegovina, Band 22

187 népvândorlâs rajai érintik a belsÔ teruletet. Rohamosabb és pusztitôbb az avarok vczette turâni népvândorlâs. Harmadik elemûl szlâvok lépnek fol, kik csakhamar levetkôzik eredetileg békés természetôkct s elôzônlik az egész Balkan-» félszigetet. De csak ott vâlnak hôditôkkâ, a hoi, mint Bulgâriâban, tôrôk-tatâr elemekkel vegyûlve, âllamalkotô erôre tesznek szert. A Hellas éjszaki részébc és Moreâba tôdûlt szlâvsâg elgôrôgôsôdôtt, mig a IV. szâzad folyamân az adriai hâromszôgbe behatolt szlâv tôrzsek eldôntik e tartomânyok sorsât. A szlâvok a IV. szâzadban (Kr. u.) Daciâban és a dunai torkolatok éjszaki részén a german szârmazâsu vend (Wenedi) néven ismeretesek. Csak Justi- nianus trônra lépte kezdetén (527) tûnnek fol a kelet-rômai birodalom szom- szédaiul az Al-Duna mentén, elôbb SxXafiivoi, Sclavini, késôbb UxAâfioi, Sclavi néven. Akkori lakôhelyeiket Beszarabiâban és Moldvâban, részben Erdélyben, a Dél-Magyarorszâgban tanyâzô gepida tôrzsektôl éjszakra talâljuk. Mâr Justinianus idejében berohanâsokat intéztek az Aegaei tengerig, meg Dalmâczia felé is. Mikor 567-ben megdôlt a gepidâk hatalma, s az avarok a Kôzép-Duna mentén megtelepednek, a szlâv telepeseknek egy csoportja az avar birodalom nyugati részébe vonul. A rômai dunamenti tartomânyok laza védelme kôvetkeztében csakhamar Thessaliâig dùlnak a szlâvok. II. Tiberius csâszâr (578—582) râvette az avarokat, hogy a moldvai szlâvok ellen vonuljanak, Maurikios csâszâr pedig személyesen kisérelte meg a harczot a dunai szlâvok ellen. (582—602). Midôn a Maurikios (602—610) bukâsa nyomâban tâmadt forradalom alap- jâban megrâzkôdtatâ a kelet-rômai birodalmat, s majdnem az egész birodalmi sereg a perzsâk ellen vonult, avarok és szlâvok lepték el a félszigetet, s a byzantin vârosok és vârak vidékére szlâvok telepedének. E szlâv tôrzsek kôzul az, a mely a Cetina folyô és Zâra kôrûl telepedett meg, a hrvati (horvât) nevet viselte. Srbi (szerb) volt a neve egy a belfôldôn megtelepedett kisebb tôrzsnek. Csak idô folytân lett e tôrzs-elnevezésbôl az illetô két tôrzscsoportozatbôl alakult nemzet neve. A byzantin politika nagy hasznât lâtta, midôn e két avar-ellenes népségnek megengedé e vidékek birtokba vételét, s igy tôrtént, hogy a VII. szâzad folyamân e két népség kùlônféle nevu tôrzsei megtelepedtek az adriai part mentén és a beljebb esô terûleteken s arra rânyomtâk a maguk nemzeti bélyegét. Ez eseményt csak kétszâz évvel késôbb iratott gôrôg forrâsokbôl s egy es papi krônikâsok meseszervi elbeszéléseibôl ismerjûk, melyek részint a késôbbi fejlemények, részben szcmélyes okok alapjân târgyaljâk. 24*