Seite - 200 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bosznia és Hercegovina, Band 22

200 nemzete természetét nem változtathatta meg. Birodalmának laza volt a szerve- zete s halála után vége lett a dicsóségnek. A hagyomány dicsfénynyel óvezé emlékét, de jx>litikájáról a torténelem csak azt mondhatja, hogy tisztán személyes vala s nem a nép erején alapúlt. Tartósabbak kortársának, Lajos királynak, a vívmányai. Nagy birodalmat alkotott, mely a Duna-Tisza kOzé szilárdúlt államtestet vallá kózéppontjának, s határozott tervekkel lépett fol keleten és nyugaton. Nagy hadvezér volt, a ki nemzete harczias erényeit fejleszté, szervezte államát s mint éles tekintetú politikus a nyugat legtávolabbi pontjaitól az akkor még alig ismert éjszakkeleti Európáig uralkodott a helyzeten. Igaz, hogy az ó halála után hanyatlott a birodalom, mert a sokféle szóvevényú alkotások azon a nagy birodalmi határon nem állhattak meg tartósan; de az állam és a nemzet tekintélye még akkor is megmaradának, mikor a hódított terúletek elszakadtak. Az Adria partját elfoglalta, legyózte Velenczét s ura lett a Levanténak. Fiumétól Durazzóig minden fold, a Száva és Duna mente, Éjszak-Bulgária, a mai Szerbia és Románia belekerúltek a magyar érdekek kerúletébe, jelezvén ama torekvések irányát, melyet a dunai kózépponti hatalomnak akkor szükségkép kóvetnie kellett. Midón Lajos király István bosnyák bán leányát feleségúl vette, nemcsak szíve sugallatát kOvette, hanem jó politikus is volt, mert csak így biztosíthatá a Balkán-félsziget nyugati sarkának békés birtokát. Szerbiában és Boszniában nem volt hosszabb maradásuk az uralkodó családoknak, mert ha volt is orOkós, részint a rokonok viszálya, részint a tórzsek vitatta szabad választási jog akadályozta a legitimitas elvének állandó diadalát. Kotromanié Istvánnak nem maradt fiórókóse, de oly nagy vala tekintélye, hogy halála után (1354) unokaócscse, Tvrtko, órókébe léphetett. Tvrtko uralkodásával új irány kapott lábra Boszniában. Alig két esztendóvel Tvrtko uralkodásának kezdete után meghalt az „erós" Dusan hatalma tetópontján s megdólt a szerb birodalom. Míg a XIV. század derekáig a szerb tórzsterúletek inkább tomorúlnek, a bosnyák- herczegovinai részekben pedig az egyesúlés ellen tusakodnak, Dusan halála után megváltozik a helyzet. Velenczét megalázta Lajos király; Ragusa 1358-ban kitúzte a magyar lobogót; de Tvrtko, az ifjii bán, bar az egyes nemzetségfók lázadása megakasztá tevékenységét, mégis megtartotta a hatalmát. Ez alatt a Balkán-félsziget tórténetében végzetes szerepú tényezóúl az oszmánság lép fol, melynek hatalma századokra tudta egyesítni a félszigetnek majdnem teljes terúletét.