Seite - 210 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bosznia és Hercegovina, Band 22

210 (Szerajevo fóhelylyel) szandzsákból, de nem hosszú idóre. Ha kiebb szorúlt is a tórók határ, de a tórókség hatása megmaradt. Csakhamar egy újabb hatalmi tényezó kerekedett felúl a bosnyák terú- leten. A Hranic családnak sikerúlt a chulmiai terúletból (Hcrczegovinából) tórók fónhatóság alatt külón nagy-vajdaságot alapítani. Ez az ügyes ncmzetség kicsinyben ugyanazokat a czélokat túztc ki, mint annak idejében nagyobb mértékben I. Tvrtko. A XV. század derekán (1448. III. Fridrik császár aegise alatt herczegi czímet vesznek fól; megvan okleveles bizonysága; innen a terú- letnek Herczegovina neve) Szent Szávának ajánlván fól ezt a fóldet, tórók fensóség alatt egy új keresztény hatalomnak vetik meg az alapját. A XIV., de még inkább a XV. század folyamán Nyugat-Európában mind- inkább kóztudomásúvá lett, hogy Keleten új hatalom van keletkezófélen, mely nemcsak Konstantinápoly elfoglalására tór, hanem a kereszténység megdóntését is czéljáúl túzte ki. A németség keleti határszélén, Karinthiában és Krajnában, csakhamar megbizonyosodtak a felól, hogy a Szerbiában (Sirfey-nek irja a német) és Boszniában (Wossen) vivott harczok nem csak pogány rabió csatá- rozások. Zsigmond császár, a ki elóbb a kereszténység kebelén belól iparkodott békét szerczni, egyszerre nem segíthetett a bclsó vallási és külsó politikai bajokon. A mit tehetett, azt megpróbálta Nikápolynál (1396), a hol Bajazid szultán lesujtá az egyenetlenkedó nyugati népeket. Csak Timur-Lenk menté meg akkor Magyarországot és Byzanczot. Hiába buzgólkodtak a Palaeologok s a pápák a kereszténység egyesitésén, nem sikerúlt. Elkóvetkezett a katasztrófa: Konstantinápoly tórók kézre kerúlt. Magyarország, mely már a XV. század elején jobbára csak a védelemre szorítkozott, inimár a maga segélyforrásaira szorúlt. De még ebben a gyónge korszakban is azt mondja a tórvény (1433), „hogy Bosznia kózvetlen birodalmi terúletnek tekintendó". Velencze beérte a tengerrel s így a Száván túli részeknek nem volt egyelóre mentségók. Ostojié István király halála után II. Tvrtko István, a végre ismét cgyesúlt Boszniának egyetlen királya, a szláv- német, erósen balkáni jellemú Cillei család hatalmára támaszkodott, de azért ép' úgy szolgált a magyar érdeknek, mint a mily pontosan megfizctte a szultán adóját. De hiábavaló maradt minden igyekezete. A szerb despoták (így nevezték óket): a Kosovónál (Rigómezó) elesett Lázár fia, Lazarevics István csakúgy, mint utóda, Brankovics Gyórgy, megkivánták a jó bosnyák fóldet s megszerzék a gazdag Srebrnicát. A szent-szávai herczegi s segített az oszto- zásban, neki is rész kellett. A fóldosztó despoták azt cselekedték, hogy Tvrtko