Seite - 212 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bosznia és Hercegovina, Band 22

'212 Katalin, a herezegovinai vajdalány is áttért. A király példája nagy hatást tett s midón Hunyadi János gyózelmei után (1444) a szegedi békében Bosznia terúlete is megnagyobbodott, a lakosságnak igen tetemes része is áttért. Megfogadván a Ferencz-rendiek szavát, katholikusokká lettek Kresevo és Sutjeska lakói is, a kik a királyi székvárak kornyékén a tözsgyökeres bosnyák elemet képviselték. Ezután Bosznia politikája teljesen a Hunyadi János irányát követi, a ki ez országnak az oszmánok eilen folállított védelmi övben nagyobb szerepet juttatott. Mint vezér, mindig annak az elvnek hódolt, hogy az ellen- séget a saját terúletén kell fölkeresni s ezért Brankovics szerb despotát, valamint Boszniát is állandó elóórseinek tekintette. Mindamellett hogy Várnánál (1444) és a Rigómezón (1448) két csatát is vesztett a török eró ellenében, e két vereség mégsem tette tönkre Hunyadi erejét s a Balkán népei igen jól tudták, hogy e hadjáratokat az ó érdekükben is viselte. A rigómezei hadjáratnak ugyancsak a bosnyák terúlet megnóvelése volt az alapczélzata, s ezért István Tamas király teljes határozottsággal Hunyadi mellé állott. Azonban Bosznia és Szerbia ellenkezése e veszedelmes idóben sem szúnt meg. Brankovics bosnyák terúletet bírván, Boszniának a katholikus királyra duzzogó fónemesei inkább a szerbek kiúzését óhajtották, mint a törökkel való harczot. A családi ósszekottetés épenséggel nem gátolta meg a bosnyák királyt, hogy Herczegovinára való felsóbbsége kóvetelését apósa ellenében fegyverrel vitassa. Hunyadi János azonban, ha néha nyers eszkö- zökkel is, elsimította a viszályt s békét szerzett a bosnyák király és Brankovics közt (I45l)- Mindazonáltal Hunyadi János sem mindig helyesen méltatta a boszniai állapotokat. István Tamás király bizonyára jó katholikus volt s új hívó létére erósen terjeszté új hitét s minden eszközt megkisértett, hogy a nemességet áttérítse; de ósmervén az országot, nem akarta élre állítani a hitbéli ügyeket már csak azért sem, mert módjával biztos eredményt remélt a mozgalomtól. Hunyadi azonban a királynak szerinte habozó magatartását politikai közöm- bósségnek magyarázta. O a torük-barát elemeket egyszerre akarta kiirtani. Ez erószakos rendszabályoknak aztán az lett a kovetkezése, hogy a bogumil nemesek a törökhöz pártoltak s mint késóbb a hugenották Francziaországban az angolokkal szövetkezve saját országukra támadtak, azonképen az elúzott bogumilok is — a magyar és pápai irányzattal szemben — a szultán mellé állottak. Abban igazat kell adni a pápának, hogy a gyakran ellentétes bosnyák politikát méltányosabban ítélte meg, mint a magyar királyok.