Seite - 214 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bosznia és Hercegovina, Band 22

214 Midón a hóditó Mehmed szultán Konstantinápolyt elfoglalja, vége szakad e belsó viszálykodásoknak. A kelet-római metropolis eleste az iszlámnak a balkáni kereszténység fólotti végleges gyózelmét jelenté. Mert a míg Konstantiná}X)ly a Palaeologok kezén vala, még volt reménység, hogy a tórokof sikerúl Ázsiába visszaúzni, most azonban már csak védelemról lehetett szó. Hunyadi Jánosnak nagy érdeme, hogy a torokok e világra szóló diadala után, belgrádi gyózel- mével (1456) hosszú idóre foltartóztatta a kelet-római világ új hódítóit további elónyomúlásukban. A belgrádi gyózelem új életet óntott a balkáni népekbe. Mindegyikók Hunyadi Jánostól remélte megszabadítását, a ki, sajnos, csakhamar elhalt e gyózelme után. Mindamellett a Duna és Száva nyújtotta védelmi vonal biztosítva maradt Hunyadi halála titán is. István Tamás király, bár titokban megalkudott a tórókkel, megmaradt a keresztények pártján. 1457 márczius havában III. Calixtus pápától zászlót kért, a melynek védelme alatt a torokok ellen keresztes háborút akart inditani. Ugyanazon évben fogadta Carvajal bibornokot, a pápa legátusát, Dobor várában s bár már rég óta keresztény irányban múkódótt, most ünne¡)élyesen megkeresztelteté magát. Régi bosnyák politikára valí az a cselekedete, hogy fiának, Tomasevié Istvánnak, Brankovics despota unokájával, Ilonával, kótott házassága czimén szerb terúletek meg- szerzésére torekedett. Meg is kapta Szendró várát és vidékét s ezen a réven az Al-Duna Vonalán foglalt állást. Ez a hirtelen támadt bosnyák-szerb egyesúlés, vagyis inkább Boszniának az a tórekvése, hogy szerb terúlettel bóvúljon, nagy változást idézett eló, a mennyiben István Tamásnak most a Brankovics órók- ségével is meggyúlt a baja. Országa határainak majdnem kétharmad részén a torók hatalom fenyegeti s így nem vala tanácsos ok nélkül kikótni velíik. Ennek a kényszerhelyzetnek eredményc az a kétszinú politikai magatartás, a mely késóbb Hunyadi Mátyást (1458) kiirthatatlan gyanúval tolté el a bosnyák uralkodók irányában. Mátyás király gyanúja 1459-ben, midón Szendró vára — úgy mondják — árúlás kóvetkeztében tórók kézre kerúlt, nehezteléssé vált. Azt beszélték, hogy a bosnyák király és fia csak azért védelmezték oly lanyhán a'várat, mert a torokok megvesztegették óket. De nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy az új szerb alattvalók a bosnyák királyban, az ó szeretett Gyórgy despo- tájuk utódjában idegent Iáttak. Nem tekintették vérükból való vérnek, testükból való testnek. Idegen volt ó nekik, a kinél jobban szerették még a torokot is. Elbukván Szendró vára, Szerbia sorsa is végkép eldólt, s teljes joggal állit-