Seite - 221 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bosznia és Hercegovina, Band 22

221 kötve, mely gazdáját gyakran változtatta. A nem szabadok harmadik osztá- lyához az otrokok tartoztak, a bastinához kötött „ glebae adstricti" jobbágyok s a birtokos család személyes birtokában maradtak. A nem szabad osztályok közt, bár sokféle átmenete vala a szolgaságnak, a külonbséget bizonyára a szabad költözködes és a röghöz kôtôttségben kell keresnünk. Ez állapotban volt Herczegovina és Novi-Bazár népe s ilyenféle helyzet uralkodott az I. Tvrtkótól meghódoltatott ó-szerb terûleteken. A szerbek régi tôrzsfoglalâsânak a nyomait látjuk e magánjogi viszonyokban ; Boszniának Dalmácziával szomszédos részei- ben azonban a római hódítás óta mind máig esak kevéssé változott gyarmatosi helyzet uralkodik. A dalmát-délnyugati bosnyák birtokviszonyok megítélésénél rá kell tér- nünk az Illyriabeli római hódításra. A római birtokviszonyok már rendezettek s magas fejlódési fokot értek el az illyrek primitiv tôrzsszervezetéhez képest, mely a jognak voltakép még óskorát élte. Az illyrek birtokjogát korúlbelúl a svájczi allmendekével vethetjük egybe; nem tételes jog, hanem hagyomány szabályozá, minden tórzsnek kûlônféle szokásai lévén. A római hódító erós, egységes jogával csakhamar átalakítá ezt az ósi állapotot. Irtani kezdvén a földet, nagybirtokok alakúltak, melyeknek nyomába lépett a kózépkori dalmát városi polgárok birtoka, s ezzel kapcsolatban fejlödött a római s a kózépkori telepesek jogviszonya is. A római Dalmácziában a római fóldesúr birtokának korlátlan ura (dominus-a) vala. A római kôzigazgatâs arra törekedett, hogy a legelóról legelóre költözö pásztornépet az állam érdekében állandóan megtelepítse. A telepes nem ment ugyan rabszolga számba, noha a röghöz vala kötve s ekkép személyes és gazdasági függetlenségében korlátoztaték (Codex Just. XI. 52.); a birtokkal egyíltt adják el; állandó bért fizet természetben, vagy pénzben (Just. XI. t. 48 lex 5); nem hagyhatja el birtokát a dominus beleegyezése nélkül, s bár lehet magántulajdona, azt urának beleegyezése nélkül nem adhatja el (Cod. Theod. V. t. 11 lex 1.); gyermekei is colonusok: coloni originarii. Colonusnak tekintik azt, a ki annak elszegódik, avagy 30 évig nem mond ellene ebbéli állapotának. Gazdasági szempontból az a haszna volt e viszonynak, hogy a nagybirtok állandó jôvedelmezôségét biztosította s a mellett a colonus sem járt roszúl, mert magának is szerezhetett. Gyakran szabad emberek, csakhogy jogvédelemben részesúljenek, beállottak bérlóknek és lemondtak a szabadságról. Ezt ugyan tilták a tôrvények (Cod. Theod XI. 24. de patrociniis vivorum), de hasztalanúl. A népvándorlás folyamán is számos barbárból röghöz kötött