Seite - 222 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bosznia és Hercegovina, Band 22

222 telepes lett (Cod. Theod. V. t. 4. lex 3.). Az âllam elvégre is beletôrôdôtt a colonatus intézményébe, mert a bérek pontosan befolytak, s midôn a barbârsàg terjedése kôvetkeztében a rômaisâgmindinkâbb megfogyatkozott, ez a colonatusi rendszer megmaradt mintânak olyan uj orszâgokban is, melyek a römaihoz képest barbâroknak mondhatôk. A kereszténynyé lett rômai imperiumban a colonatus formai enyhultek. Az urnak ugyan még mindig megmaradt az a joga, hogy colonusât elbocsât- hatâ, de az a sok szigorû rendelkezés, mely bûntetés terhe alatt tiltâ a szôkevény telepes befogadâsât, hatâstalan maradt, s az a telepes, a ki papi rendbe lépett, szabaddâ lett. Ily âllapotokat talâltak a horvâtok betelepedésôk alkalmâval Zâra és Spalato kôrûl. A telepeseken kivûl még a vlahok vagyis pâsztorok (illyrul — némelyek szerint — testvérek) rendje élt dalmât-horvât, bosnyâk, szerb, késôbb erdélyi terûleten, a kik a telepes foldmivelôvel, a mai Bseljak"-kal ellentétben a nomâd elemet képviselték. E vlahok romanizâlt és nem romanizâlt illyrek, késôbb gyökeres déli szlâvok, a kiknek nem jutvân fold, a hegyek kôzé szorültak, sajâtos népelemet alkotânak, melynek romanizâlt vagy rumén része a mai rumén nemzet alapja, szlavizâlt rétegei pedig, a mai bocchesek és morlâkok s részben a herczegovinai karsztlakosok elôdeit lâttatjâk velünk. E vlahok a bosnyâk és szerb tôrténetben egyarânt szerepelnek; külön tôrvények tiltjâk a vârosi polgârok s a szerb és bosnyâk vlahok közt valu hâzassâgot. E tilalomnak az volt az oka, hogy a telepes lakos ne vâljék ismét nomâddâ. Ilyen. hatâsok alatt fejlôdôtt a dalmât Terra fermân a népvândorlâs utân a colonatus, vagy — mint kôzépkori olaszul nevezék — contadinaggio. Nem kell bôvebben fejtegetnûnk, hogy a régi rômai gazdâlkodâsi rend- szer a szerb, horvât és bosnyâk tôrzsbeli sajâtossâgokhoz illeszkedett. A régi ô-szlâv gazdasâgi âllapotok megadtâk az ùj fejlôdés alapjât, a mennyiben rômai hatâs kôvetkeztében az egyéni birtok, majd a kôzépkorban a hûbéri birtoklâs elve is életbe lépett. A kôzépkori bosnyâk gazdasâgi âllapotokat ha nézzûk: hâromféle irânyzat tünik szemünkbe. Mint emlitôk, a mai éjszaki bosnyâk terûleten fonnâllott Vrbas, Sana, Dubica, Glas megyékben (az û. n. Alsô-Szlavoniâban) s az ozorai, srebrniai és tuzlai bânsâgokban a magyar nemesi szervezet élt, mely- nek jogforrâsa a magyar kirâly, s a mikor bosnyâk uralkodô birla, annak az adomânya vala; e helyeken a jobbâgyok szabad kôltôzési joggal birtak. A keleti és délkeleti részekben a szerbekéhez hasonlô âllapotokat lâtunk.