Seite - 226 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bosznia és Hercegovina, Band 22

226 nyomán — fában és érczben bóvelkedó gazdag emporiumnak tüntetik fól ez országot, melyet a ragusai serény piacz a XIII—XV. században ugyancsak kizsákmányolt. „Boszniába részint a legróvidebb úton Konjica felé ment a ragusai kereskedó, részint a Narenta torkolatához igyckezett s onnan Blagaj vára felé tért. A „portus Narenti" (1186. említik legelóbb) a XIV. és XV. században bosnyák birtok vala. Azakkoriban oly gyakran emlegetett Narentum, forum vagy mercatum Narenti, szlávúl Drieva (drievo, fát jelent, mint a kozép latinban a lignina hajót is) nyilt, gyakran árviz elóntótte piacz vala, mely kóré vámház, sóraktárak, árútárak, templomok, faházak épúltek; ragusai gyarmat is lakott benne, melynek külon birái valának; helyén épúlt a mai Cabella. Nagyobb hajók a posrednicai szigetnél (ma Fort Opus), vagy a folyó torkolatán túl, Osinj mellett, a ma homokzátony útján a szárazfólddel egybefüggó, de akkor még sziklás szigetnél (Scoglio) vetettek horgonyt. Boszniai kereskedelmi fó helyek Fojnica, Kresevo, a visokii vár alsó városa (Podvisoki, Sotto Visochi) valának, keleten Olovo bányaváros, Praéa, de külónósen Srebrnica, kózelében Zvonik (ma Zvornik). A Száva vidékét, valamint Bosznia éjszaknyugati részét, Jajcza és Livno kórnyékét ritkábban látogatták a ragusai kereskedók, mert ez a terúlet már az éjszaki dalmát keres- kedók érdekkórében feküdt. Bosznia fó kivítele a marhatenyésztés produktumaiból: éló marhából, — melyet Apuliába vittek, — juh- és bivalybórókból, egyéb állati bórókból, fagy- gyúból, gyapjúból és sajtból állott. Bosnyák lovakat is árúltak Ragusában s a dalmát városokban. Vadászván a farkast, nyestet, rókát, hiúzt, stb., sokféle bór kerúlt innen a nyugatra. • Jól fizetett a rabszolgakereskedés is, mert a szálas bosnyákot s a meg- termett asszonyokat, kiket a Narenta torkolatáig hordtak, órómest vették a velenczeiek, késóbb jobbára a cataloniaiak és szicziliaiak. A bevitel czikkei kózúl elsó sorban a szóvótt árúkat kell megemlítnünk: gyapjúkelmét, gyolcsot, gyapotot, meg a sokféle színú selymet (drappi, panni, fostagni), melyek a fejedelmek és nemesek diszruháihoz kellettek; de kivúlról fedezte ruházati szükségletét a szegény is. Leginkább olasz városok impor- táltak, mint Firenze, Milano, Como, Mantua, Verona, Vicenza; ritkábban emlegetnek flandriai kendóket; a XV. században angol posztót visznek be (1441 óta Ragusába panni de Lundres). Az ország belsejében és a félsziget keleti részén találkoztak egymással az olasz posztókereskedés meg az Ypernból, Tournayból, stb. szállított flandriai posztók, melyeket, mint a kólni és cseh-