Seite - 229 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bosznia és Hercegovina, Band 22

229 „Hogyan fog majd e vär azon szultän eilen vedekezhetni, a ki Konstantinäpolyt elfoglalta ?" Kellö segedelmet kert tehät: „mert csak igy lehet azt a Boszniat megmenteni, mely ügy- szölvan kulcsa, valamint kelet es ejszak feie vezetö kikötöje a keresztenyseg- nek." Egybehangzöan szö- lanak a forräsok azokröl a vitez harczokröl, melyeket a vad hegyszorosokban vivtak a kereszteny csa- patok a nagyobb szamü törökökkel. Csodaval hata- rosnak mondhatö, hogy Jajcza a maga kis örsegevel 1464-ben megällott a szul- tän elleneben, a ki Mätyäs kiraly közeledtenek mär a hirere is abba hagyta az ostromot. Azonban Mätyäs kiräly sem erhette el czeljät teljesen, mert Zvorniknäl a Düna mellett vissza kel- lett fordi'ilnia. Mindamellett megtartotta a boszniai es szrebernyiki bänsägot a felsö Drina menten most mär Bosznia neven egye- sitven, a vitez Szapolyai Imret tette meg kormäny- zöjänak, a kit katonai teljes _ hatalommal ruhäzott föl S T o m a i e v i < ; I s t v ä n bosnyik kirälynak a Megvälto elott tirdeplö alakja. ki, mondhatni, alkiräly volt. A megoldäsnak ezen mödja nem igen tetszett a vermes remenyü päpänak. „Halälra büsultam, — irja a kirälynak, — remenyeim füstbementen. A keresztenyseg, fiam, benned lätta az egyedülit, a ki a törököt nemcsak