Seite - 232 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bosznia és Hercegovina, Band 22

232 bosnyâkot ellenkirâlynak (1476); de ez csakhamar elpârtolt tölük. Erre Mâtyâs is erélyesen lépett föl. Felkôtvén a pâpâtôl küldött megszentelt kardot, kihir- detteté, hogy „ellenségeit üldözni fogja s nem szûnik meg addig tâmadni ôket, mig tôvestôl ki nem irtja fajzatukat.14 Csakhogy'az 1473—1476-ig tartö harczokban a papa nem vâlthatâ be szavât; mert ez években oly kevés pénz jöve Römäböl, hogy Mâtyâs azon szâz fegyverest sem tarthatott el. A kirâly ugyan vivott ki sikereket, de csakhamar kiütött a cseh hâborû s az orszâg védelme a vârôrségekre szoritkozott. Négy évvel késôbb (1480—1483) 11 jbol kemény harcz tâmadt. Mâtyâs kirâly IV. Sixtus pâpa kértére ismét tâmadô hâborùra szânta el magât és maga vette ât a fôvezérletet. Tâmadôlag lépett föl; betört a török Boszniâba (Vrh- bosna, Vâr-Boszna), tûzzel-vassal pusztitvân mindenfelé. Keresztény forrâsok is megvalljâk, hogy a török pasalikot alaposan foldultâk és az egész orszâgot néptelenné tették. A késôbb bevonûlô magyar csapatok mâr alig talâltak negyven gyermeket a végig pusztitott vidéken. Ez idôbcn a vrhbosnai tar- tomâny Szerajevo fô helylyel egyike vala az ottomân birodalom legvirâgzobb részeinek; Szerajevöt szépségre nézve Konstantinâpolylyal, Drinâpolylyal és Üszkübbel hasonlitottâk össze. Mâtyâs kirâly ezt a török izû hadviselést Szerbiâban is folytatta. a hol Kruzcvacig végig dûlatta az egész orszâgot s a hâborû czéljânak a török haderô kiirtâsât vallotta. A gyôzelmi jelenségek ûjbôl fôlébresztették a pâpa vérmes reményeit. Mâtyâs kirâlynak 200.000 aranyat igért s Olaszorszâgban egy hajöhadat akart szervezni, melynek az lett volna a czélja, hogy Dalmâczia felôl tâmadja a törököt. Csakhogy az igért pénzt soha sem adta meg s a hajöhad beavatkozâsa is abbamaradt. Mâtyâs kirâly erre azt irja a pâpânak: „En magam âlljak ki az ellen- ségnek s bukjam is el? Inkâbb legyen béke, mint czéltalan vérpazarlâs." S meg is maradt kijelentésénél. Ha arra volt szûkség, hogy egy török portyâzâst megboszûljanak, Mâtyâs vitéz kapitânyai mindig helyt âllottak s több izben megmentették Krajnât és Karinthiât a törökök dûlâsaitôl (1483), sok ezer keresztény foglyot szabaditvân meg a fogsâgbôl. S mi volt érte a köszönet? Az, hogy III. Frigyes csâszâr megbotrânkozott azon, hogy magyar csapatok bejelentetlenul léptek az ô terûletére. Ily kôrûlmények közt nincs mit csodâl- koznunk, hogy a kirâly megûnta a kereszténység védfalânak a szerepét, mely mögött sokkal âdâzabbûl törtek egymâsra a keresztények, mint a mennyi kârt a dûlâsra kész basâk okoztak.