Seite - 236 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bosznia és Hercegovina, Band 22

23 nem írástudó, szabad, vagy szolga. Ezért is nem ismerik a tôrôk birodalomban a parvenu fogalmát. A kônnyù emelkedés a kereszténység vállalkozó szellemú elemeit is nagyon csábítá, s csakhamar bizonyos hullámzása kerekedék a leg- alsobb néprétegeknek a birodalom fôlszinéig, az Osszeségnek lévén érdeke, hogy fényben ragyogjon a szultán batalma. E nagy egyenlóségnek azonban mar a XVI. század folyamán végbement hatalmi terjeszkedések idején is megvolt a hibája. A tôrôk fó emberek teljes tudatlansága gyakran ártott a birodalomnak, s mindennél jellemzôbb a nagyvezérnek az a kérdése a velenczei küvethez, liogy Velencze Oroszországgal határos-e? A kôvetnek nem csekély fárad- ságába kerúlt, míg bebizonyíthatá neki, hogy Velencze nem szomszédja Orosz- országnak. Tôrôk állami okiratok bizonyítják, hogy tôrôk uralom alatt nemcsak katonák és pedig minden fegyvernembeliek : janicsárok és túzérek, hanem még keresztények is kaphattak húbért. Van erre eset a magyar Alfôldôn és Herczegovinában is a XVI. század folyamán. Az 1591-iki nagy fôlkelésig pedig számos régi keresztény családból eredó húbéres akadt. Ez a kôrûlmény igazolja, hogy a tôrôk kormány, noha erósen terjesztelte az iszlámot, fó dolognak a meghódolt ország békességes megtartását tekintette, midón a keresztények állampolgári húségét azzal jutalmazá, hogy mohamedán jogczímek fedezete alatt meghagyta óket birtokaik élvezetében. Sokféle elnevezése volt a tôrôk húbérnek. Ilissari-gedikx\&. nevezték a várórség húbérét, timar a kis húbér, ziamet a nagy húbér. Elsó sorban jogo- súltak a húbérre a húbéresek fiai, a kik zsoldért katonáskodnak, avagy ônkén- teseknek állanak be, hogy majd hûbért kapjanak. A húbéres fia csak az esetben támaszthatott jogot az apja húbérére, ha kiskorú vala, egyébként magának kellett a húbért megszereznie. Hogy a basák ne kôvethessenek el visszaélést, az elsó hübérlevelet mindig Konstantinápolyban állították ki. Az eljárás akkép ment végbe, hogy a bég vagy basa az esetben, ha nem volt a húbérosztás jogával személyesen folruházva, a portához elóterjesztést tett, részletezvén a húbérért folyamodónak az érdemeit, mellékelte a pasalikban megüresedett húbérek kimutatását s a végén kérte az illetô húbér adományozását. Ha a szultán teljesítette a kérést, kiállíták a húbérlevelet, a húbéres nevét s az adományozott húbért tartalmazó fermánt, melynek alapján az adományos a húbéri jôvedelem élvezetébe lépett. E fermánon nyugodott az élvezeti joga, s minthogy a basák gyakori változásai miatt annak meg-megújítása szükségessé vált, e birtoklevelek voltakép a tôrôk birtokjog forrásaiúl jelentkeznek.