Seite - 237 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bosznia és Hercegovina, Band 22

23 A hûbéresek birtokuk jôvedelmezôsége arânyâban jôl vértezett har- czosokat (dzebeli) tartoztak âllitani, valamint béke idején élelmezésôkrôl s ruhâzatukrôl, hadjârat idején pedig fegyverzetûkrôl gondoskodni. A bosnyâk hatâron a XVIII. szâzad végéig — mondhatni — szakadat- lanul folyvân a harcz, a bosnyâk hûbéresek folyton fegyver alatt tartâk népeiket. A porta, hogy amûgy is nagyon megterhelt âzsiai és rumiliai hûbéresein kôny- nyitsen, elsô sorban bosnyâk hûbéresekre bizta a Szâva-menti hatâr védelmét, minek kôvetkeztében ônérzetôk megerôsôdôtt, olykor kivivott diadalaik pedig bûszkeségôket nôvelék. Ha a spahi, vagyis hûbéres nem jelent meg a kôteles lustrâlâs (joklama, szemle) alkalmâval, vagy nem vonult a hadba : hûbérét elveszté (mazullâ lôn) s csak bizonyos idô letelte utân tehetett ismét szert uj hûbérre. Ha megôregedett s nem birta mâr a fegyvert, hûbérét szintén oda- hagyta s iigyszôlvân nyugalomba (mûtekaide) vonult. Az efféle hûbéresnek kedvezôbb helyzete volt, mint a zsoldosnak, mert, béke idején ura vala birto- kânak s jobbâgyai (kmetjei) eltartottâk. Jobbâra a szandzsâk fôvârosâban lakott, a hovâ leginkâbb a muzulmânsâg huzôdott. Ez az oka, hogy a nem gazdâlkodô tôrôk tôbbnyire vârosi lakossâ lôn. Igy tôrôkôsôdtek, illetôleg iszlâmosodtak el a bosnyâk vârosok is azonkép, mint egyebùtt is a Balkân- félsziget vârosai. A falun lakô nem muzulmân lakossâg, nem lakvân kôzôtte a fôldesur, megmaradhatott ôsi mivoltâban s a tôrôk hatâs csak kôzvetve érintette. Mig a bolgâr, szerb és bosnyâk hegyes vidéken csak ritkân tûnik szemunkbe a tôrôk uralom nyoma, ez orszâgok vârosi élete még mindig tôrôkôs jellegû, a mi leginkâbb a régôta nemzetileg igazgatott Szerbiâban ôtlik fol: Boszniâban a XVI. szâzadban tôrôkôsôdôtt el a vârosi élet, s a kereskedô osztâlyt kivéve, tôrôkké lett a vârosi mûveltség minden tényezôje. Boszniât 1583-ig beglukkép igazgatta a tôrôk; olykor hozzâ tartozott Herczegovina is. Ez évben pasalikkâ lett, mely a szerajevôi, zvorniki, pozsegai (a mai Szlavonia) s a banjalukai szandsâkokat foglalta magâban ; alâja rendelték Herczegovina bégjét is. A szandsâkok élén bégek âllottak ; helytartôjuk az alaj-bég volt ; azutân kôvetkezett a cseri-basi (szâzados), a szûrûdzsi basi (hadnagy) s a szubasi (alhadnagy). Ezek fizetésôk fejében a maguk részére lefoglaltâk a nagyobb hûbéreket. Legtôbb kôze természetesen a pénzûgyigaz- gatâsnak vala a hûbérrendszerhez, mert hisz az âllamkincstârnak âllott érdeké- ben a timarlik (hûbéresek) és a ziamet-birtokosok jôvedelmének a nyilvântartâsa. Ismerni kellett a hûbérirodânak a hûbéresek jôvedelmét mâr azért is, hogy a hadi létszâmot ellenôrizze s a fôlszabadûlt hûbéreket szârnon tartsa. A jôvedelmi