Seite - 240 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bosznia és Hercegovina, Band 22

2 a XV. szäzadban alapitott s a päpäk kegyelte Collegium Illyricum, a mely pusztän a Balkan -felsziget szämära nevelt misszionäriusokat. A curia ez intezet erdekeben folytonos äldozatokat hozott, az utolsö bosnyak kirälynö is alapitvänyt tett s lassankent ez intezetböl kelt eletre a balkäni föltämadäs eszmeje. A Ferencz-rendiek is hathatös anyagi es erkölcsi tämogatäsban reszesülven, lelkesedest meritenek beiöle. Az a veszedelem, a mely a török höditök reszeröl folytonos eletveszelylyel fenyegette a kereszteny iget bätran hirdetö Ferencz-rendieket, csak megedze e tapintatos szerzeteseket, a kik idök folytan ügy beletanültak a höditök esze- järäsäba, hogy a törököket sajät fegyverükkel, ravaszsäggal gyöztek le. A szö szoros ertelmeben nelkülözhetetlenekke lettek. Orvosi ismereteikkel s ällitölag mindenre hasznos ereklyekkel imponaltak a mohamedän lakossägnak; a moha- medän asszonyok nehez betegsegek alkalmäval gyakran megkeresztelkedtek, a sok vilägjäras folyamän szerzett tapasztalatokkal nagy tekintelyre tettek szert a helytartöknäl is. Csak az az egy nagy fogyatkozäsuk volt, hogy egymäs közt folyton torzsalkodtak. Az orthodox lakossäg, jobbära pasztor nepseg a herczegovinai karsztban es keleti Boszniäban, megmaradt ösi szokäsai mellett s egyhäzi elöljärösäg nelkül is megelt. A valliishoz valö hagyoiruinyos ragaszkodäs nem annyira hitbeli hiisegen alapszik, mint inkabb az ösi erkölcsök vältozatlan megtartasän; az orthodoxok ällhatatossägät is reszben az magyarazza, hogy az iszlamban nem annyira a valiast, mint az idegen, elöttük erthetetlen iranyt gyülöltek. A latin katholicismust csak ügy gyülöltek, mint az iszlämot a maga Korän- jäval, s minthogy passiv ellentälläsukra ügyet sem vetettek, eszrevetlenul megszaporodtak. Papsaguk akkor teljesen elzüllött allapotban volt. Irni es olvasni is kevesen tudtak köztük, s egykorü jelentesek egyhangülag irjäk, hogy a papok inkäbb farkasok, mint nyäjuk päsztorai. Del felöl szamos görög, albän es czinczar elcmekkel gyarapodvän az orthodox lakossäg, lassankent egy kereszteny kereskedö osztäly magva keletkezett, melyet a török eleinte csak türt a värosban, de a corruptio megnevelte s idö folytan bizonyos külön- alläsa tämadt a kereskedönek. Jellemzetes dolog, hogy a keresztenyseg e ket felekezete meg a török allamhatalom ez irtöztatö nyomäsa alatt sem jutott megegyezesre, kiolthatatlan gyülölettel viseltetven egymäs iränt. A Ferencz- rendiek sokkal kem£nyebb szavakkal illetik az orthodoxokat, mint a törököket s az orthodoxok is elebe teszik a „hitetlen pogänyt" az „älnok latinnak". Egyik felekezet a mäsikat älnoksäggal, csalärdsäggal vädolja, s abban az