Seite - 244 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bosznia és Hercegovina, Band 22

2 Semmi sem bizonyítja inkább a mohamedán vallás megerósódését, mint az, hogy Hamza sejk bosnyák terúleten Tuzlában új mohamedán felekezetet alapított, melyet csak a pártvezérek kivégzésével lehetett kiirtani. De múlófélen vala a tôrôk hódító hôskor lángoló lelkesedése is, a mi a nagy czélok elérése után rendszerint be szokott kóvetkezni. Konstantinápoly- ban gyônge szultánok egész sora váltá fol egymást a trónon s csak néhány erós kezú nagyvezér nem engedé folforgatni a birodalom hatalmát. Mennél inkább tágúlt a birodalom, annál tôbb ellensége támadt határain, s erejét védelmi harczokban kellett elfecsérelnie. A birodalom éjszakkeleti részén észrevétlenúl életre kelt a moszkovita hatalom, melyet a keleten akkor még alig ismerének. Báthory, a vitéz lengyel király, legyôzte ugyan, de mégis fenyegetô hatalom maradt az, melynek veszedelmét mintegy prófétai elórelátással megjósolták a velenczei kôvetek, a pápák pedig rendkivúl fínom tapintattal azonnal kiérezék, hogy e birodalom lesz tôrekvéseik legnagyobb ellensége. A tôrôk birodalom éjszaki határát a nemzetkôzileg ugyan húbéres, de okos fejedelmck alatt meg- erôsôdôtt erdélyi magyar fejedelemség terúlete foglalta el. A hosszan elnyúló magyar határon a Habsburgokkal gyûlt meg a szultánok baja, a kik maguk is kétfelé védekeztek ugyan, de keleten, mint magyar királyok s mint a német ôrôkôs tartományok urai, vívták harczukat a tôrôkkel. Nyugaton Velencze, az olasz államok s a pápa, valamint Spanyolország a tôrôk szultánban látták a kereszténység és így a maguk államának is legádázabb ellenségét, a kihez a perzsa sah, külónben a szunnita szultán esküdt ellenfele, is csatlakozott. A keresztény hatalmaknak komoly, egyesült támadására világossá lett, hogy mindazok a tartományok, melyek nem voltak természetes kiegészitôi a tôrôk államterúletnek, elsô sorban forgottak veszedelemben. A támadás azonban csak egy századdal késôbb tôrtént, s a tôrôkôk nagyhatalmi állásukban egyelôre megmaradtak, mert egyrészt a keresztények nem tudtak egymással megegyezni, másrészt pedig a Németországban dúló vallási ellenségeskedés más irányba terelte az actiót. E kôzben a tôrôkôknek elég idejôk maradt, hogy természetes határukon belûl megerôsitsék állásukat, jelesúl Boszniában, melynek fontosságát a szultánok mindig méltányolták s azért kedveztek is neki. A XVI. század végén erós támadást mértek Tôrôkorszàgra, melynek hatását még a XVII. század elsô két évtizedében is megérezte. Ez az elsô balkáni mozgalom s egyúttal az elsô nagy európai liga, mely a tôrôk hatalom meg- semmisítését túzte ki czéljáúl.