Seite - 252 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bosznia és Hercegovina, Band 22

2 2 alkalmâval (1628) és hét évvel utöbb, Sali Mostarli idejében, azokkal együtt ütnek pârtot s lâzandnak fol a kormânyzô eilen. Az elsô mozgalom nyilt forra- dalom a helytartô reformtôrekvései eilen, a mâsodik inkâbb a tôrvénytelen adô miatt tâmadt. Erthetôvé lesz e lâzongâs, ha az 1627-iki defter nyomân tudjuk, hogy Boszniânak s a vele katonailag egyesitett pozsegai szandsâknak (Ejalet Bosna ma' i livâ' i Pozega) 13.573 fôbôl allô vârôrsége volt, melynek eltartâsa évenként 515.880 arany forintba (aranydt 60 akcséba szâmitva), vagyis majdnem 3 milliô forintba kerûlt. Hogy e természetesen csak papiron kimu- tatott ôsszeget valahogy behajtsâk, az adôprésnek erôsen kellett mûkôdnie. Mindkét mozgalmat elfojtottdk; de mar jelentkezik a bosnyâk birtokos osztâly s a csâszâri kôzépponti hatalom kôzt tâmadt âthidalhatatlan ellentét. Elismerik ugyan a szultân fônhatôsâgât, ragaszkodnak a hithez, de nincsenek meg- elégedve az idegen kormânyzôkkal. Különösen Novi-Bazarban és O-Szerbiâban bântak el kegyetlenûl az orthodox lakossâggal, melynek pâsztor és jobbâgy- elemei a keresztényektôl elhagyott bosnyâk terûleteket szâllottâk meg. Ez és gyakran az éhinség is okozta kivândorlâs, mondhatni, a jelen szâzad elejéig tart s ettôl nyerte mai képét az adriai hâromszôg néprajzi tagozata. Mialatt a Habsburgok a vesztfâliai békéig folytonos harczban âllottak s a tôrôk fensôség Bethlen Gâbor és I. Râkôczy Gyôrgy tâmogatâsâra szorùlt, Velencze pedig tétlenûl ¿lit : Bosznia vitatlan birtokâban maradt a tôrôknek. A katholikus propaganda és a Habsburg-hâz kivânsâgainak erkôlcsi hangoz- tatâsa azonban egy perczig sem szünetelt. 1622 ôta, mikor Rômâban meg- alapitottâk a propaganda fidei-t, a curia megértette, hogy a kelet hitbéli ügyeit igazâban csak jôl szervezett egyhâzi iigyosztâly tarthatja nyilvân. Megindûl a bosnyâk Ferencz-rendiek szorgos visitatiôja, s az egyesek mûkôdését teljes erejébôl pârtolja Roma. Sokkal nagyobb lehetett volna az eredmény, ha a tevé- kenységet a Ferencz-rendiek hagyomânyos egyenetlenkedése, az orthodoxokkal valô villongâs és a kath. hierarchia hiânya gyakran meg nem akasztja mukô- désében. A katholikus hierarchia Ugyében miudjârt a propaganda fôlâllitâsa utân, szembe kerûlt egymâssal a pâpa és a Habsburgok âllâspontja. A XVI. és XVII. szâzad folyamâban a bosnyâk katholikus piispôk kinevezése mindig a magyar kirâly kegyuri joga alapjân tôrtént ; tartottak is râ a Habsburgok, mert ¡x>litikâjoknak egyik ingerentiâja s a papsâgra valô hatâsuk ebben rejlett. A propaganda azonban nem ügyeit e jogra, hanem a leginkâbb oda illô jelôltet kivânta a pûspôki székbe ültetni, teljesen figyelmen kivul hagyva a csâszârnak, mint kirâlynak a hozzâjârûlâsât. E miatt hossza-