Seite - 255 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bosznia és Hercegovina, Band 22

2 govinât teljesen elfoglaljuk s a fô hatalmat a tengerig terjeszszük, a minek bizonyàra nagy fontossàga és haszna is Ienne." Ki kell emelnilnk, hogy az uralkodö Herczegovinât mindig Bosznia jârùlékânak tekinti. Fôléledt tehât a régi kirâlyok politikai irânyzata, midôn a Habsburgok uralmukat a tengerig akarjâk kiterjeszteni. S ez a politika nemcsak a törökök eilen, hanem a velenczeiek eilen is irânyult, mert jöl lâttâk Bécsben, hogy Magyarorszâg visszafoglalâsa utân majd az adriai partvidékre is râ kerûl a sor. Csakhogy fogytân volt I. Lipöt hadi ereje, s a törökök érezvén, hogy Bosznia megszâllâsa utân minden elveszhet, noha Belgrâdot a bajor Miksa Emânuel elfoglalta, elkeseredett ellentâllâst fejtének ki. Mindkét részrôl puszti- tottak, egész vàrosokat és falvakat égettek le. De azutân is, hogy a csâszâri sereg egyesûlt a velenczeiekkel, csak a bosnyâk-szlavon hatär mentén vethették meg biztosan a lâbukat. Az erôs Bihâcs sokâig cllenallt. Csak Savojai Jenô herczeg szûnteté meg ezt a gerilla harczot, a mennyiben 1697 oktöber 6-ân nagy merészen nekivâgott a Boszna vôlgyének s a közbeesö aprö erödök ôrségeit kikergetvén, oktöber 21 -én mâr Szerajevöig ért, melyet csapatai fol is di'iltak. (E merész hadvonùlâs november 8-an ért véget). A herczeg maga jelenti, hogy oly zavar tàmadt a törökök kozt, hogy ha több csapat àllott volna rendelkezése alatt, kônnyû szerrel elfoglalhatja s meg is tarthatja vala az egész kirâlysâgot. Tesanjon kivûl, melyet nem is foglalt el, sehol sem talâlt nagyobb ôrségre. Ennek a hosszas harcznak azonban nemcsak politikai kôvetkezményei, hanem néprajzi hullâmzâsai is nagy jelentôséguek. A Balkân-félszigetnek az a sokféle és sokfelé âgazô néprétegzete, melyet a hatalmas török haderô addig leszoritott, abban az egy érzésben talâlkozott, hogy sorsânak meg kell vâltoznia. Nem a tôrténeti hagyomâny folytonossâga, nem is valamely konkrét politikai eszme irânyozta a tömeg kivânsàgât: a nyugat urâtôl vârta nyomorüsäga jobbra fordûlâsàt. A mire szâz év öta nem volt eset, az bekövetkezett. A csâszâr és kirâly katonasâga gyôztesen lobogtatta a zâszlôt s a mohamedân vârôrségek rémûlve hagytâk oda az egyes erödöket, az Una és Kulpa hatârvidéke mâr 1695-ben meghödolt. Nagy részôk volt ebben gr. Erdödy Miklös és gr. Batthyâny Adam horvât bânoknak, a kik megmozgattdk a bosnyâk hatârmenti „ vlachokat ", (a mint a görög-keleti hitû harczias pâsztor-elemet nevezték), a kik természetesen csak azt kivântâk, hogy vagy a bânok, vagy a katonai parancsnokok segitsenek