Seite - 256 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bosznia és Hercegovina, Band 22

2 rajtok. Az a sûrlôdàs, mely a kizärölag katonai szervezetre törekvö belsö- osztrâk generalatusok s a horvât bâni polgâri kormânyzat között még a hâborû folytân is éles jegyzékvdltdsra adott okot, nom vâlt javdra a végleges cred- ménynek. I. Lipöt kirdly e viszdlyok megszûntetése czéljdbôl 1696 szcpt. 26-àn egy udvari bizottsâgot rendelt ki, mely a visszafoglalt végvidék tlgyeit a horvât rendekkel egyetemben szervezze. A kérdésnek nemcsak közjogi, hanem gazdasâgi természete is nagy nehézségeket tâmasztott. Ugyanis a török azokat a jobbâgyokat, kik a magyar uralom idejébôl a vârak kôrùl fönmaradtak s a römai hitet vallvân, magyarok- nak neveztetének s mind màig is ûgy nevezik magukat (magyari, bar csak kôzépkori értelemben', mert nyelvileg horvâtok), meghagytâk telepes jobbâgyoknak. A birodalmi hadsereg sikerei azonban valôsâgos népàradatot idéztek fol s a Balkân délnyugati részeibôl fölkerekcdtek az orthodox „ vlach" pâsztor-elemek és a bdnok védelme alatt telepedni kezdtek a török jobbâgyok a horvât katholikus „ magyarok " földjeire. E „magyarok" kôzûl a kosztaj- niczaiak a kiküldött biztosokhoz az alâbbi, 1696 végén kelt kérelemmel fordultak, melyben a katonai berendezkedést akarjâk. Jellemzô voltânâl fogva idézzuk a beadvâny érdemleges részét: „Mi mindnyâjan, kik nyomonisâgaink miatt panaszra indûltunk, készségesen reâ bizzuk excellentiâtokra, a mi kegyelmes urainkra, ô felsége, legkegyelmesebb urunk megbizott uraira, milyen egyezség szerint bânjanak velünk niagyarokkal, kik a legkegyelmesebb fejedelem huségére tériink és ezt a keresztény földet lakjuk, oly fôltétel alatt advân ât magunkat, hogy legkegyelmesebb urunk véd- nôksége és védelme alatt puskäinkkal s dârdâinkkal a fo ellenséggel szemben âlljunk és a végvidék védelmérôl gondoskodjunk. Mivel azonban tôlûnk szegény- kéktôl elveszik a föntebbi jogot, és mivel nemcsak minden végvidékre vonatkozô parancsot kell végrehajtanunk és fegyveresen az ellenséggel szemben âllnunk s a kereszténységet védeniink : mégis az orszâg vajdâi s egyéb tisztjei e jogtalansâgokat és egyéb méltânytalansâgokat hàri'tanak rânk annyira, hogy foldeinket — — — melyeket a török részekben igen nagy félelem alatt kaptunk, s kiirtatvân azokrôl az erdôk, egymâskôzt felosztottunk, az olâhoknak pénzért szântofôldeknek adjak el és a szölöket kiirtjâk, hogy mi nyomorultak sulyos munkâval és verejtékkel termesztett gyümölcseinket nem élvezhetjiik. Azért midôn excellentiâtok, a mi kegyelmes kommiszârius uraink, közenk jöttetek és a mi legkegyelmesebb urunk ide küldött benneteket, hogy ugy a gazdagoknak, mint a szegényeknek igazsâgot szolgâltassatok, s hogy az egyeseket meghallgassâtok : alâzatosan esedezünk, magunkat ajânljuk s ezentdl is azon igyeksziink, hogy a kegyelmes csâszâr védnôksége, védelme és generalatusa alatt (miként a felsô és az also [szlavon] végvidék), nem pedig a bân grôfnak védelme és kormânyzâsa alatt, meg-