Seite - 260 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bosznia és Hercegovina, Band 22

2 (Brajláig) és Moldva (a Pruthig) clfoglalására gondol. Az orosz politika ellenben az éjszaki népek ôsztônét követve, a Feketc-tengerre és délrc törekszik. A hadiszerencse nem kcdvezett a császáriaknak s a belgrádi békében (1739) még az annyi áldozattal szerzctt bosnyák apró terúlet is kárba ment. Boszniában még mindig az erôteljes mohamedán elem vitte a szót, mire bizonyság, hogy egyes bosnyákok e háborúban rendkivúl kitúntették magukat. Jellemzi e zsákmányra és harczra mindig kész elem tettre való vágyát, liogy többen közulök elôbb lengyel, aztán porosz szolgálatba léptek s 1742-ben elöbb, mint a Ziethen-huszárok egy osztálya, késôbb ünálló dzsidás ezred- ként szerepeltek. Nem voltak ugyan mind bosnyákok (Oszmán, Ali, Yitkovic kétségtelenúl azok), de megemlítjük e kis epizódot, mint a faj katonai képességének jellemzô bizonyságát. A porta véletlen szerencséje azonbañ nem tartóztathatá föl az oszmán hatalom erejének fogyását. A Habsburgok, mint annakelötte is, nagy érdekoknek tarták, hogy határaikat kikerekitsék. A kérdés a Nyugat-Európában lezajlott nagy harczok után (1763) kerúlt ismét szónyegre. Mária Terézia, a nagy asszony, a monarchia keleti politikájáról e nézetet vallá: „Mit nyernénk vele, ha hóditásaink korét akár Konstanlinápoly faláig terjesztenök ki ? Egészségtelen, múveletlen, néptelen, vagy megbizhatatlan népség lakta tartományokat, melyek a monarchia erejét nemcsak hogy nem erósitenék, de kimerítenék. Kritikusabb esemény volna ez még Lengyelország folosztásánál is." Kaunitz ellenkezöleg vélekedett, s II. Józsefet is a maga részére vonta. O meg volt gyôzôdve, hogy a Habsburgok monarchiájának nemcsak torté- neti, hanem természetszerú föladata, hogy alkalmas korúlmények közt a Törökorszaggal csak lazan összefüggö terúleteket elfoglalja. Talán nâgyon is vérmesen gondolkozott, midón azt vélte, hogy Bosznia, Szerbia, Albánia, Gorogország, Morea, s részben Oláhország, Bulgária és Rumélia, valamint a Duna vonala az osztrák ház alá fog jutni, Konstantinápoly pcdig szabad kikôtôvé lesz. Kaunitz biztatta a tudós Fray Györgyöt, hogy a régi magyar királyságnak ez országok fölött gyakorolt fonhatósági jogait állítsa össze és közjogilag fejtse ki. Pray tanúlmányai alapján azután megállapította a monarchia államjogi és tôrténeti missiójából folyó hódító tôrekvéseinek is a korét. Egyben azonban úgy Kaunitz, mint II. Józsefés sikeres vállalkoziísa daczára II. Katalin orosz czárnó is nagy on tévedt. Ugyanis kifelejtették számitásaikból a törökök szívós ellenálló képességét, a kik hatalmuk hanyatlása idejében talán nagyobb