Seite - 265 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bosznia és Hercegovina, Band 22

2 fenemességgeí szövetkezett, a vali, az agák rivalogtak ellene. Ily állapotában lepte meg Boszniát a szerb folkelés 1804-ben. Szerbiában is végét járta az oszmán központi kormányzat. A keresztény rajahk lázadása eleinte csak ellenhatásúl jelentkezik, mely az államelleites jancsárság eilen fordúlt; Boszniában efféle mozgalom nem keletkezhetett, mert olyan keresztény ônkormânyzat, minó Szerbiában a knézeké vala, már azért sem kaphatott lábra, mert a két keresztény felekezet kózúl egyiknek sem volt absolut tôbbsége. Kara-Gyorgye támadása és késóbb a forradalom gyôzelme Obrenovics Milos vezérlete alatt, a bosnyák állapotok átalakúlására is több irányban hatottak. A bosnyák és herczegovinai orthodoxok, valamint a monte- negróiak nagy vonzódással viseltetének Szerbiában harezoló hitsorsosaik iránt. Kara-Gyorgye és Obrenovics czéltudatosan arra törekedtek, hogy az összes keresztény elemek közt kôzeledést hozzanak létre. S valóban a katholikusok vezérei: a Ferencz-rendiek is kezdetben nagyot reméltek a mozgalomtól, azt hívén, hogy az osztrák ház nyílt védelemben fogja részesíteni Szerbiát. Még oroszbarát érzelmekre is bukkanunk a bosnyák keresztények között. Még her- czegovinai és dalmát katholikusok is, kiket a montenegróiak és a kereskedók biztatgattak, tólük várták a folszabadítást. A bécsi udvar jól ismerte a hangúlatot, legjobban maga I. Ferencz, a császár és király, a ki Bosznia irányában különös érdeklôdéssel viseltetett és személyesen vezette az ellenáramlatot. S kiadták jelszóúl, hogy a katholikusok fülszabadításukat csak az osztrák háztól várhatják. A monarchiát ebbeli politikai irányzatában csak megerôsité a franczia hódítás kóvetkeztében beállott új helyzet, mert kiszoríttatván a német birodalom köte- lékébôl, a dynasztia érdekeinek a sulypontja immár teljesen a keletre esett. Károly fôherczeg, korának egyik legélesebb szemû politikusa, valamint a had- sereg legjobb tábornokai 1807 ¿ta azt a nézetet vallják, hogy az adriai hàromszôget el kell foglalni. A monarchiának ez a missiója a velenczei uralom megszúnte után Dalmácziában tényleges alapot nyert, mely ugyan a franczia- olasz ellenséges irányzatok kóvetkeztében egyelóre még nem adta meg az elónyomulás sikeréhez megkivántató biztosítékokat, de a jôvôre nézve nagy fontosságú vala. Másfelól a mohamedán elem is, melyet három felól fenyegetett ellenséges áramlat : a bukását lesó francziák, a katholikus propaganda és az orosz ortho- doxiára támaszkodó szerbség régi gyulölettel támadt a szerbségre s megakadá- lyozta, hogy a szerb lázadás gyökeret verjen bosnyák terûleten. A szerbek ugyan többször legyózték a bosnyák csapatokat; de ezek is gyakran véresen 34