Seite - 266 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bosznia és Hercegovina, Band 22

2 megboszûltâk a vereséget, s ugyancsak a bosnyâkok vitéz maguktartâsânak az lett az eredménye, hogy ép ebben az idôben, mikor annyi baj érte a tôrôk birodalmat, midôn a Habsburgok monarchiâja, késôbb Francziaorszâg és, habâr csak rôvid idôre, Oroszorszàg is Bosznia hatârâhoz férkôzôtt, Bosznia, „a birodalom kûszôbe", mégis a szultâné maradt. Ez csak megerôsité a moha- medânokat abbeli fôlfogâsukban, hogy voltakép nekik nines mit kôszônniôk a szultân kormânyânak, s inkâbb 6k menték ki szorûltsâgâbôl az âllamot és a szultân fô hatalmât. Fâjt ugyan mohamedân lelkôknek, hogy a szerbek ônkor- mânyzatot vivtak ki a maguk részére; de a legyôzûttek jobbâra oszmanlik lévén, beletôrôdtek az ûj helyzetbe. Még fontosabb kôvetkezése lett Dalmâczia franezia megszâilâsânak s késôbb a Habsburgok monarchiâjâval valô, immâr âllandô kapcsolatânak. Ez idôben jut fôlszinre az adriai hâromszôg terûletén legelôszôr a szerb fûggetlen- ségi harczczal kapcsolatban a nemzetiségi eszme is. Rômâban kezdték el legelôbb illyreknek nevezni az adriai hâromszôg terûletén lakô katholikusokat ; a renaissance âramlattal merûlt fol e név, mint ô-kori klasszikus szô, s idô folytân a horvât, dalmât és bosnyâk nôvendék-papok egyûttesen igy neveztetvén, irodalmilag is kôzkeletûvé lett. Midôn aztân a franezia forradalom s késôbb a csâszârsâg eszméi Eurôpânak elrejtett zugaiba is elhatoltak s az egyes népek lelkében megfelelô alakot ôltôttek : a balkâni népek a maguk szabadsâg-eszméjét csakis oly értelemben foghatâk fol, hogy az a tôrôk jàrom alûl valô fôlszabadûlâst jelentheti. Hisz ez ôsztôn a tôrôk hôditâs szâzados folyamân is élt bennôk. Az ôsztôn most mâr gyakorlati alakot ôltôtt, mert a vallâsszabadsâgnak a nemzeti eszmében adtâk meg az alapjât. A nép tômege, igaz, nem érti meg e nemzeti tôrekvéseket, mert azok csak a majd ennek, majd annak a hatalomnak szolgâlô egyhâz-irodalmi irânyzat vezetôiben éltek. Mig a franezia megszâlkis idején bizonyos olasz nemzeti érzés jeleit latjuk nyilatkozni a dalmât vârosokban : a Ferencz-rendiek s a dalmât papok a belsô teruleteken az illyr katholikus irânynyal a Habsburg-hâz fô Iiatalmânak eszméjét kôték egybe. E mozgalom elsô zsengéje alapjâban ugyan a nyugaton kikelt szabadsâg-eszme, de itt mâr helyi alakot ôltôtt. Boszniât és Herczegovinât ugyancsak szélrôl érinté ez illyr irodalmi mozgalom; csak akkor vâlt fontossâ, midôn Horvâtorszâgban a harminezas években szâmos megvedlés utân az ûgynevezett nagy-horvât programmhoz jutott. Ez illyr mozgalom az orthodox elemet is kôrébe ôhajtâ vonni, s az „illyrség" fogalmâhoz a szerbeket is oda