Seite - 269 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bosznia és Hercegovina, Band 22

2 nek. Azutän a maga mödja szerint szervezte a kôzigazgatâst és az albân fölkelö vezérekkel véd- és daczszôvetséget kötött. A fôlkelôk nagy terve, hogy a szultân „eretnek" vezérét, Residet, meg- semmisitsék, azért nem sikerûlt, mert a szôvetségesek összevesztek, és Resid Prilip mellett kivivott diadalâval, csakugyan megmenté a birodalmat. Hussein azonban Boszniâban nagy sikert vivott ki. Mûkôdése igen hasonlit a Hrvojâé- hoz. Ünhatalmülag vezérré kiâlttatja ki magât, s a szultân beleegyezése nélkûl Travnikba vonùl, rendeket, kitûntetéseket, âllâsokat és hûbéreket osztogat, ellenfeleit pedig kegyetlenûl leöleti. Fol is tämadt ellene a régi bosnyâk irigység. Sajât pârtfelei és Stolaci Ali meg Cengié Ismail herczegovinai bégek buktattâk meg. Megveretvén, a Szâvân tiilra menekûlt. Késôbb kegyelmet kapott s Konstantinâpolyban halt meg. Az ejubi temetôben egyszeru sirkö jelöli azt a helyet, a hol a bosnyâk moha- medân hôs énekekben megénekelt vitéz Husseinnak teste porlik. Noha a keresztény szerb fôlkelés meg a bosnyâk reakcziö-mozgalom czélja teljesen különbözik egymâstol: mindkettô az egyéni és nemzeti fûggetlenség szempontjâbôl induit ki. A központi hatalom legyôzte ugyan a forradalmat, de ennek nem nagy hasznât lâtta. Hogy megjutalmazhassa a herczegovinaiak hûségét, 1833-ban Herczegovinât elvâlasztâ Boszniâtol és Rizvanbegovié Alit, „a gyôzôt" (Galib) tették meg helytartôvâ. Nem adtak ugyan a kezébe olyan hatalmat, mint Mehemed Alinak, de mégis több volt kôzônséges valinâl. A gyôztes Ibrahim basa, Bosznia lij helytartöja, tapintatos ember lévén, kegyelmesen bânt a legyôzottekkel. Hangoztatta, hogy nem mészârosnak ment Boszniâba s nem is vâltoztatott a régi âllapotokon. Az a tôrekvése azonban, hogy Szerajevöba helyezze ât a helytartöi széket, nem sikerûlt. A török kormânyzat ezenközben nagy gyôngesége miatt nem tudta utjât âllani a bosnyâk végbeli kapitânyok horvât-szlavon terûlet eilen intézett becsapâsainak. A bécsi diplo- mâczia nem késett, hogy ez ügyeket komolyan vegye s behatöan foglalkozott a bosnyâk belsô viszonyokkal. Kortârsak ugyan elismcrték, hogy a török birodalomban még nagy mennyisége rejlik a vis inertiae-nek s hogy a birodalom mind addig fönn is fog maradni, mig mohamedân kormànyzata lesz; de ép erre valö tekintettel melegen ajânlottâk Metternich kanczellâr figyelmébe a katholicismus pârtolâsât, ebben lâtvân a bécsi politika vezérlô elvét. Ottenfels bârô, akkor konstantinâpolyi követünk, azonban ugy vélekedett, „hogy a mohamedân vallâs dogmâi nem ellenkeznek olyan nagyon a civilisatio eszmé- nyével, s azok helyesen értelmezve épenséggel nem tiltjâk a haladâst". Helyes