Seite - 271 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bosznia és Hercegovina, Band 22

2 valt âltalânossâ; nem is volt, a ki segitse. A lâzadâs egyes vezérei : Mahmud basa, Babié Musztaj basa, Beéirevié basa és Kedié Ali a magok esze szerint jârtak el, s bar vitézul harczoltak, Orner erélyes katonâs fcllépése rövid idö alatt leverte a forradalmat. Bosna-Seraj (Szerajevo) lett a török kormänyzö székhelye; s ezzel az orszâg fôvârost kapott. Ugyancsak nehéz munkâja tâmadt a portânak. A teljesen veszendôbe ment ¿11 ami tckintélyt kellett helyreâllitania. Bizvâst mondhatjuk, hogy az 1850— 1852-ig tartö forrongâs lecsillapitâsât nagyjâbôl az orszâg mâsodik meghôditâsânak mondhatjuk. Mig azonban 400 esztendôvel ennekelôtte a vilâg helyzete kedvezett a török hôditâsnak: most belsô és külsö tényezôk alltak el a török politika sikerének ûtjât. A belföldi nemes csalâdokban örökletes kapi- tânyi méltôsâg ugyan megszunt, de a helyükbe lépett csâszâri fö tisztviselök (Travnikban, Zvornikban, Novi-Bazarban, Tuzlâban, Banjalukâban, Bihâcson basa czimmel) folytattâk a régi gazdâlkodâst. Mindent megkisértének, hogy Boszniâval elfogadtassâk az ûj katonai reformot; de az orszâg, noha pârtokra szakadt, ebben a tekintetben egyesûlt ellenâllâst fejtett ki. Boszniânak egy rendes lovas ezredet kellett volna kiâllitania (négy szâzadot, hatvan lovasâval szâmitva). Erre kôtelezték ugyanis a régi hûbéreseket. Fol akartak tovâbbà allitani egy rendes gyalogezredet (négy tâbort, zaszlöaljät 800 emberrel szâmitva), de a hatvanas évek kôzepéig egy helytartö sem merte megkisérteni e terv megvalôsitâsât. Még roszabbul âllott a pénz- ügyigazgatiis. Minden jövedelcmforräs bérbe volt adva, s a konstantinâpolyi allamkinestàr önilhetett, ha valami csekélyke összeget kaphatott bc Boszniäböl. Ennek csak a mohamedân szövetkezetek lâttâk a hasznât, melyben azonban az orthodox keresztény elemek is részesultek. Kereskedelem nem volt. A rosz ütak, még silânyabb szâllâsok, a rosz lâbon allô kôzbiztonsâg, a jogrend teljes hiânya s az dllamhatalom gyönge tekintélye nyomasztölag hatott keresztényekre és mohamedânokra egyarânt, az idegen elemeket pedig épenséggel visszariasztotta a vällalkozästöl. Jellemzô, hogy az 50-es években néhâny vândorlô szabôlegényen, nehàny végvidékbeli favâgôn és hârom Herczegovinaval kereskedö raguzai vâllalkozôn ki\ûl egy idegen sem tartözkodott az orszâgban. Euröpai szemmel nézve siialmas vala a keresztények sorsa. Az ottani kcresztények azonban mâr hozzâszoktak volt ehhez az âllapot- hoz és tulajdonképen nem is igen volt érzékuk a nyugat-euröpai értelemben \ett onkormânyzat irânt; csakis az uralkodö osztâlytôl gyakorolt testi kegyet-