Seite - 272 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bosznia és Hercegovina, Band 22

2 2 lenségeket érezték meg keservesen. Sorsuk jellemzésére nem kell egyebet fölhoznunk, mint hogy a katholikus istenitisztelet Boszniában csak három, Herczegovinában pedig csak két zárdában volt megengedve. Csupán a szabad- ban gyülekezhettek össze olykor, s ha istenitisztelet czéljából néhány viskó-féle imaházat tákoltak össze, a mohamedánok ádáz dühvel támadtak rájok, mert minden engedményben a mohamedán vallás sérelmét látták. Epen így siralmas, sót talán még roszabb vala az orthodoxok helyzete, mert ezeknek még nemzeti püspökeik sem voltak, hanem a konstantinápolyi patriarkha rendelt számukra idegeneket, a kik aztán híveik rovására akartak meggazdagodni. Papjaik tudatlanok valának, kiket a török hatóságok meg is vetettek ; ellenben a Ferencz-rendiek még a legnagyobb elnyomatás korában is megóvták tekintélyôket. A montenegrói és szerb propaganda, a horvát-illyr mozgalom s a közvetett orosz befolyás bármint muködött is, a bosnyák keresztény nem akart egyebet, mint hogy nyomorúságos állapotán valamicskét segítsenek. A bécsi udvarhoz intézett panaszleveleikben fölemlegetik az igaz- ságtalan adót, hogy vallásuk gyakorlatában háborgatják ôket, s nem imád- hatják Istenüket a saját akaratuk szerint. Ha Tôrôkorszàg segített volna e bajokon, eszökbe sem igen jutott volna a mezógazdasági állapotok s a kormány- hatalom változását követelni, a mint késóbb a török központi kormány szeren- csétlen kisérletezései után élénken kôvetelték. Tévedés volna azonban azt hinnünk, hogy a mohamedán lakosságnak jobb sorsa volt. A mohamedán paraszt csak annyit szenvedett, mint a keresztény. Bár ezek lelkét még mindig erôs fanatizmus tôlté el, mar lábra kapott köztük az a meggyózódés, hogy e tarthatatlan állapotok javítását nem várhatják ellenségeiktól, a szerbektól és a montenegróiaktól, nem az oroszoktól, a kik ezeket pártolák, hanem hogy az esetben, ha a szultán nem törödhetik velük, csak a szomszéd monarchia alatt maradhatnak meg. S tényleg valamennyi tartományban, a hol megszúnt a török hatalom, ennek legelsó jelenségeül a mohamedán elem kivándorlását látjuk. Omer pasa után, kit 1853-ban a montenegrói folkelés leverésére kül- döttek, Khursid basât bízták meg az ország lecsôndesitésével. Minthogy 1832-ben néhány ezer keresztény a szomszéd monarchia területére menekúlt, annyiban megkônnyité a keresztény népek sorsát, hogy megszúntette a fbldesúri teleknek föntartott jószágokon, az úgy nevezett beglukokon, a robot-munkát. Ennek nyomában támadt az a korszak, midón a régi húbéres maradványokat ugyan eltôrôlték, de a mostani új török kozigazgatás sehogy sem tudott gyökeret